Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - ADATTÁR - Csák Zsófia: „Lefényképezni azt lehet, ami van, létezik, és ez fordítva is igaz. ..." - Farkas Géza fotóművész (1890-1971) -

tődő fény egyszer kiemeli a magas homlokot és a fáradtságában is sugárzó sze­meket, máskor a széles karimájú kalap sejtelmes árnyékot vet arcára. Egyedi, különleges világot tárnak fel előttünk a művészekről készített portréi. Gyügyei Nagy Zsigmond M) festőművésszel személyesen 1929 októ­berében találkozott. A szombathelyi Kultúrház nagytermében mintegy 60 festményét kiállító művészt a helyi sajtó mint a „spanyol királyi udvar festő­jét" mutatta be. A portrésorozaton e jelzőhöz méltó, felü'ínő eleganciájú, ugyanakkor barátságosan mosolygó művészt látunk. Talán csak a nagy pöttyös csokornyakkendője jelzi a „művész bohémságot," amely mint egy eg­zotikus lepke óriás szárnya fogja közre a festő arcát. Balkezének ujján meg­csillanó nagy köves gyííriíje észrevétlenül is a nyugalmi állapotban lévő mű­vészkezekre vonzza a tekintetet. A felvételek a mester elismerését is elnyer­ték, olyannyira hogy köszönetként egy festményét - „Cigánytábor az égbe megy" - küldte el, mellékelve egy a róla készült fotóra írt pár soros üzenet­tel: „A kiváló magyar fotográfus művésznek Farkas Gézának nagyrabecsülé­sejeléül Nagy Zsiga, Bpest. 1930. II./16" ( ' 1 Hasonlóan saját művészi alkotá­sával, az 1930 októberében a szombathelyi Kultúrház nagytermében rende­zett tárlatán is szereplő festménnyel - ,J5egesvári utcarészlet" (>z - köszönte meg Kövér Gyula festőművész a róla készített „találó portrét". Farkas Gézát baráti szálak fűzték a szombathelyi művészvilághoz. Tevé­keny tagja volt az 1920-as évek második felétől a Vasvármegyei Kultíiregye­sület Képzőművészeti Szakosztályának, amely 1935 novemberétől Szent Márton Céh elnevezés alatt gyűjtötte körébe a régió művészeit. Innen a ba­rátság Rumi Rajki István hA szobrászművésszel, amely talán a müncheni tanu­lóévek diákbarátságával kezdődött, ugyanis 1907 körül tanult Münchenben Rajki István is a vármegye ösztöndíjasaként. A szobrászművész, akinek több köztéri munkája ma is üdítő szerves része Szombathely városképének, a fé­sülködő nő" című kisplasztikájával 04 köszönte meg a róla készített művész­portrét. Sokoldalú művészbarátjáról, Fábián Gyuláról 1 * sajátos barnított eljá­rással készített felvétele egy grafikai technikával készített portré hatását kelti. Amíg egy művésznél egy kéz, egy arc, más esetben a jellegzetes öltözet is gaz­dagítja a személyiségjegyeket. A díszmagyar ruha viselete dr. Széli Ignác m bel­ügyminisztériumi államtitkár - egy időben Vas vármegye alispáni székét is be­töltötte — illetve Maróthy István földbirtokos esetében a magyar hagyományok őrzését, tiszteletét, egy magatartásformát közvetít saját és az utókor számára. A női szépség mint téma is vonzotta. Mivel a Farkas család lakása az Ipa­rosszékház első emeleti színpadának közvetlen szomszédságában volt, több vendégtársulat színészeivel baráti kapcsolatba került. Barcelonában aranyér­met nyert Remete Gézáné színésznőről jr Futó nő" címmel készített felvételé­vel^ 7 Benes Désy színésznőről készített fotósorozatán 08 a tetszeni, hódítani kí­vánó, a beállított pózoktól visszafogott kacérsággal ránk tekintő színésznőt lát­hatjuk. A háttérben leomló drapéria, a színésznő lábai előtt elterülő dús mintá­zatú szőnyeg szerves tartozéka a képnek. A szék, melyen ül, fodros öltözetétől alig látszik, a hangsúly a tekinteten és a merészen felhúzott ruha alól kivillanó, 54

Next

/
Thumbnails
Contents