Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - ADATTÁR - Csák Zsófia: „Lefényképezni azt lehet, ami van, létezik, és ez fordítva is igaz. ..." - Farkas Géza fotóművész (1890-1971) -

ELSŐ ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS Az itthoni és külföldi elismerések, Szombathely és vonzáskörzetében szerzett népszerűsége alkotó munkásságának összegzésére és bemutatására ösztönözték Farkas Gézát, a fényképezés mesterét. Jeles napon, 1930. április 20án - húsvét vasárnapján - nyílt meg önálló tárlata az Iparosszékház nagytermében. A sajtó elismerő szavakkal ajánlotta a nagyközönség figyelmébe a mintegy 200 fotóból álló kiállítást: „Farkas Géza régi reprezentánsa külföldön a magyar fotóművészetnek. Képei világkiállítcisokon nyerték el a legjobb díjakat. Fotográfus művész a szó szoros értelmében; olyan művész, aki nem csak fotografál, de egyúttal mindazt a művészi munkát végzi, amit a rajzolók, festők végeznek remekműveik megalkotásánál. Alkotó munka az övé és nem reprodukálás."

56 A 40 éves fotográfus termékeny és sikeres pályafutása megmérettetésének szánta benmtatkozását. A látogatók most először egyszerre gyönyörködhettek az elmúlt évek díjnyertes remekműveiben és a legfrissebb felvételekben. A kiállítást a sokszínűség jellemezte: a természet bűvöletében született tájképek, víztükrön megcsillanó napfény, lombokon átszűrődő derengő sugárzás, a természet és ember harmóniája, önfeledten játszó gyermekek, sajátos romantikájú zsánerképek, gyönyörű, megigéző női arcok, finoman rezzenő míívészkezek. „A művész stúdiumokon átgyűrt fotográfusmunka bemutatója meglepő sikert aratott. Mindkét ünnepben látogatók százai keresték fel az érdekes kiállítást, mely nem csak művészetével, hanem kiállított képeinek érdekességével is vonzotta a közönséget. A kiállítás értékes anyagára jellemző, hogy témái közül nem egy szolgálta anyagát a szombathelyi festőgárda munkálkodásának."*

7 A kiállított képek közül sok gazdára talált. Pályatársai is csak elismeréssel nyilatkoztak látásmódjáról, a fényképezés fortélyainak páratlan sokszínűségét uraló és alkotó módon kamatoztató, további lendületes ígéretes életpályát sejtető tehetségéről. Gyügyei Nagy Zsigmond dicsérő elismerését levélben küldte el: ,Jgazánjól esik látni, hogy olyan szépen oldja meg a művészi feladatokat, melyre manapság olyan kevés ember akad...Gratulálok Önnek, mint magyar tehetségnek ..."

58 A PORTRÉ MESTERE Munkássága alatt egy fotográfus számtalan arccal találkozik. Legtöbbel csak egyszer, esetleg hónapok, évek elmúltával ismét, ha sorsdöntő esemény következett be a megrendelő vagy családja életében. Az arc mögött rejlő egyéniség ezeknél a fotózás oknál csak a legritkább esetben tárult fel, kevesen tudtak feloldódni a műterem sajátos miliőjében. Az elkerülhetetlen beállításnál az olykor legteniiészetesebb mozdulat is pózként hatott a kész felvételen. A megrendelők részéről ugyanakkor ez elfogadható, hiszen számukra különös esemény a műtermi fényképezkedés. Az ünnepi ruha felvételét, esetenként a „városba utazás" izgalmát jelentette. Mozdulataikat, arckifejezésüket észrevétlenül átformálta az ünnepi öltözet. 52