Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - MŰHELY - Salamon Nándor: „Az Őrség szélén, Csörötneken születtem..." - Gömbös László szobrászművész 75 éves -

rezsim halálra ítélt (Irodalmi formában Vathy Zsuzsa írta meg történetét)

9 és Somogyi Józsefről (a kollégium diákja volt). A kisváros más vonatkozásban is kapcsolódik Gömbös munkásságához. Itt találták meg azt az oklevelet, amely megörökítette az Őrségben ma is élő ősi „őrcsaládok" neveit. Ennek nyomán született az Őrállók emléke Őriszentpéterre (1987). Önálló kiállításai közül jelentős az Árkád Galériában rendezett (1992), majd a Vármegyeház Galériában nyílt, elégtételt szolgáltató nagy bemutatkozása (1993). Akkorra megérett az idő, hogy az elszenvedett sérelemért hivatalos formában megkövesse az „új rendszer". „Nemcsak a munkatábor borzalmait, megpróbáltatásait kellett elviselnie, hanem a hazatérés utáni évek társadalmi előítéleteit is, amelyek származása és osztály helyzete miatt sújtották (-), az igazságtalanságért és sérelmekért - a Kormány nevében is megkövetjük" - írta a szobrásznak Andrásfalvy Bertalan MKM miniszter.

10 Az ígért budapesti kiállítást az Erdély Művészetéért Alapítvány rendezte meg. A „politika" igazított valamit, de a szakma érdektelensége csaknem változatlan maradt. A minisztériumtól ekkor kapott római utazás élményei visszaadták megcsorbult életkedvét, megerősítették törekvéseinek helyességét, a nemzeti érdekeket, eszméket és sajátosságokat szolgáló művészet létjogosultságában. Míg korábban a kisplasztikák, megvalósításra váró tervek foglalkoztatták, az 1990-es években jelentős köztéri művekkel lépett ki a műterem magányából. Karakteradó készsége a hasonlóság kötelmén túlmutató, a hideg bronzot életszeriívé formázó portréiban jól érvényesült. A történelmi személyiségek közül Görgey Artúr (Bp.), Kállay Miklós miniszterelnök (Nyíregyháza) és a német reformátor Melachton (Essen), a tudósok köréből Bay Zoltán és Pungor Emő vonásait örökítette meg. Számos emlékmű-építményt gazdagított alakmintázó művészetének rangját tanúsító domborművekkel. Gömbös László életének első harmadára - tovább gyűrűzve mostanáig - a politika telepedett rá nyomasztóan. Szobrászi munkásságának egyik vonulata a sötét árnyakkal való leszámolás jegyében formálódik. Korai műveiben ugyan a klasszikus hagyományok folytatása, az örök szépség iránti áhítat figyelhető meg. Összefogottan mintázott nyugalmas pózokban, magános vagy párokba, csoportokba fűzött aktjai időtálló gondolatokat testesítenek meg anyagban, formában (Forrás, Lány virággal, Nász stb.). Ám, a vágyott harmónia rétegei alól szüntelen előtörnek a gonoszsággal perlekedő indulatok. Az „antipolitikus" művész kötelességszerű kíméletlenséggel, kordokumentum hitelességével mintázta-örökítette meg a hatalom brutális kiszolgálóit, az elcsalt szabadság, a megtorlás áldozatait. Máig sem készült igazabb, az aljasságot megtesítő, szimbólummá időtlenült ábrája a diktatúra végrehajtójának, mint a Smasszemő (1963). Az alig 30 centis kisbronz félelmetesen monumentális hatást, borzongást keltő. A talapzatba vésett évszám (1950) és szöveg csak fokozza a deformált testií, buta tekintetű, ruházatával, attribútumaival egyértelműsített emberi szörny Idvagyiságát. Más megközelítésben szól ugyanarról a Politikai rab (1963) fal elé, oszlophoz láncolt figurája. Hóhér és áldozat, a történelem panoptikumából! IS