Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - ADATTÁR - Melega Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. II. rész

vezetékek mentén továbbiakat állítottak. 1893-ban már 153 lámpa volt, s ezek közül 127 égett rendszeresen. A századfordulón már a meglevő 187 láng mindegyike világított. 1901-ben 243 lámpa égett, s az évek folyamán töretlenül emelkedve az évtized végére számuk meghaladta a 300-at. A világháború időszakában 333 lámpa világított. A gyár indulásától számított 40 év leforgása alatt a közvilágítási lámpák száma a vezetékrenszerrel megegyező arányban növekedett, azaz megháromszorozódott. A fél éjjeli- és egész éjjeli lángok egymáshoz viszonyított arányának változása is a közvilágítás fejlődését mutatta. Míg az indulás éveiben a felállított lámpáknak kb. fele, 48 világított egész éjszakán át, 1888-ban a 77 egész éjjeli láng mellet már csak 18 volt fél éjjeli, 1893-ban pedig 106 egész éjjeli mellett mindössze 16 darab. Tekintettel arra, hogy a fél éjjeli lámpák elenyészően alacsony arányuk miatt már alig eredményeztek számottevő megtakarítást a városnak, ellenben - különösen a borult éjszakákon a lakosságnak csak kellemetlenséget okoztak, 1894-ben elrendelték a megmaradt 16 lámpa egész éjjeli lánggá alakítását.

30 A lámpaállomány nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésen is keresztülment, összetétele egyre korszerűbb lett. Az 1873-ban felszerelt pillangóégők a korban még modemnek számítottak. Az 1890-es évek elejétől azonban világszerte rohamosan téil hódított az un. Auer-égő. A Carl Auer von Welsbach osztrák vegyész által kikísérletezett izzó a gázvilágítás történetében forradalmi jelentőségű találmánynak bizonyult. Viszonylag Ids fogyasztás mellett a régi típusú gázégőkhöz képest sokkal erősebb fényt szolgáltatott, lehetővé téve ezzel, hogy a légszeszvilágítás a feltörekvő elektromos világítással szemben még hosszú évtizedekig versenyképes maradjon. A találmány lényege az volt, hogy a hagyományos égőre egy ritkaföldfémek (tórium, cérium) oxidjaival átitatott gyapotszálakból készült hengert, ún. „Auer-harisnyát" húztak, melyben a gáz a levegővel keveredve tökéletesebben égett el.

37 A gázláng ebben az esetben nem kizárólag a fény-, hanem inkább a hőforrás szerepét játszotta, mivel a világosságot a felhevülő, izzásba jövő harisnya sugározta. A harisnyákat rendszeresen cserélni kellett, 1 év leforgása alatt kb. 6-8 darab használódott el.

38 A forradalmi jelentőségű újítás híre Szombathelyre hamar megérkezett. A tanács már 1895 őszén felkérte a Légszeszvilágítási Társulatot, hogy próbaképpen a városközpontban 10 hagyományos láng helyett Auer-égőket szereljenek fel. A jellegzetesen kékeszöld fényű Auer-égők Szombathelyen - az első bécsi próbálkozásokkal egyidőben - 1896 februárjában, a Horváth Boldizsár-téren világítottak először. A régi lámpák 12 gyertyának megfelelő fényerejével szemben az új típusú égő 40-45 gyertya lángjának megfelelő fényt adott. A próbavilágítás olyan jól bevált, hogy a következő év folyamán az összes hagyományos égőt ilyenre cserélték, a Szentháromság-szobor melletti négy lámpát pedig 1901-ben alakították át.

39 A lángok meggyújtását „platina szivacsos" készülékkel végezték.

40 1901-ben a lámpatestek egy részét is korszerűbbre cserélték. A Légszeszvilágítási Társulat a városközpontban, az Erzsébet királyné utcában állította fel mintaképpen az első „hengerüveges árnyék mentes" lámpát, mely típusnak alkalmazása Bécsben és Budapesten addigra már jól bevált. (A régi típusíí, fordított csonkakííp alakú lámpatestekkel ellentétben az égőt itt egy lefele forduló 44