Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - Bajzik Zsolt: „Utcanév sem jár énnekem..." - Emlékezés az 50 éve meghalt Verebi Végh Gyulára-

** Végh Gyula: Bozsok. = Dunántúli Szemle, 1944. 3-4. sz. (továbbiakban: Végh, 1944.) 98. p. Savaria Múzeum Történeti Osztály (továbbiakban: SM TO) Végh Gyula irathagyatéka. 1906. aug. 31-én kelt adásvételi szerződés 26 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 101-102. p. Anyja pénzügyei sem alakultak jól az 1. világháború alatt. Ezért eladta az 1.000 holdas Jelit 1.000.000 koronáért. A vételár felét Végh Gyula kapta meg, míg a másik részéből édesanyja értékpapírokat vett, ami a későbbiekben teljesen elértéktelenedett. így Bezerédjné halálakor, mint vagyontalan szerepelt. OSZK QH 3682. 5-6. köt. 107. p. 38 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 104. p. Ilyen munkái voltak Végh Gyulának az 1912-ben Budapesten kiadott „Whistler" és az 1915-ben magyarul és németül is megjelentetett ,A képrombolók" című könyvei. 30 Végh, 1944. 89-99. p. A rovarokat inkább esztétikai, mint tudományos alapon kezdte gyűjteni. A közel 2000 darabos gyíijteményét később Kőszeg város múzeumának ajándékozta. OSZK QH 3682. 34. köt. 106. p. 1933-ban a kőszegi múzeumba 1.119 darab meghatározott, 340 meghatározatlan bogarat, továbbá 451 darab lepkét adott Végh Gyula, melyeket a bozsoki tartózkodásai alatt gyűjtött össze. Kaszab Zoltán: A kőszegi hegység bogárfaunájának alapvetése. = Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ) 1937. 4. sz. 162. p. Végh Gyula 1911. március 9-én tartott előadást Dürer Albrechtről a szombathelyi múzeum olvasótermében a művész munkáinak reprodukcióiból rendezett kiállítás alkalmával. OSZK QH 3865. Végh Gyula: Dürer Albrecht. 33 OSZK QH 3681. 2. köt. 104-106. p. Végh Gyula egyik korai „szerelme" a heraldika volt. Az 1884. évi ötvösmű-kiállítás zománcolt címerei - különösen az aacheniek - az itt-ott összeszedett könyvek, Nagy Iván rossz címerképei, a bécsi ,yA(ller" és a magyar „Turul" első füzetei szép színes tábláival keltették fel a figyelmét a címerek iránt. Gyűjtötte, rajzolta és festette a címereket. 15 éves korában kezdte a „Magyar heraldika" szerkesztését, de a hézagpótlónak ígérkező művet nem fejezte be. Pulszky Ferenc segítségével beférkőzött a Nemzeti Múzeum levéltárába és ott előkereste a publikálatlan címeres leveleket, s azokat másolgatta. OSZK QH 3675. Végh Gyula: Szerelmek. Bp. 1940. 10-11. p. 35 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 121. p. 36 OSZK QH 3681. 2. köt. 108-110. p. 37 OSZK QH 3681. 2. köt. 111-115. p. 38 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 109-111. p. 39 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 116-118. p. 40 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 122. p. 41 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 126-127. p. 42 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 141. p. 43 OSZK QH 3681. 2. köt. 28. p. Végh Gyula a következőt írta 1914. november l-jén az akkori eseményekről a naplójába,- „Tegnap végre, hosszú várakozás után megjött a szombathelyi tartalékkórház sürgönye: tizennyolc beteg érkezik Bozsokra... Nagy sokára érkezik az első kocsi. A miénk: ismerjük a zörgését. Zöld úr ül a kocsiban és a rohonci tanító, az ottani kórház parancsnoka. A bakon János mellett egy szomorú alak. Leemelik beviszik. Erdélyi szász mindkét lába elfagyott a nyirkos lövészárokban való ácsorgásban... Sokkal később érkezik a többi kocsi a betegekkel. Néhányan 18