Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - Bajzik Zsolt: „Utcanév sem jár énnekem..." - Emlékezés az 50 éve meghalt Verebi Végh Gyulára-

össze annak a bizottságnak a működése is, amely a trianoni békeszerződés 177. paragrafusa értelmében Magyarországot illető történelmi emlékeknek és műkincseknek Ausztriától való visszaszerzésével foglalkozott. Jegyzéket készítettek a levéltáralaiak, könyvtáraknak, múzeumoknak a követelésekről, amelyet aztán a későbbiek folyamán redukálniuk kellett és így megkaptuk a követelt anyag Ids részét, amelyből az Iparművészeti Múzeumnak is jutott.

55 A munkája miatt tizennyolc évig ismét nem tartózkodott Bozsokon, csak tavasszal és nyáron sikerült rövid időket itt töltenie. Budapesten a hosszú évek során rengeteg színházi előadáson, koncerteken, különböző felolvasásokon és kiállításokon vett részt, ahol a szellemi élet kiválóságaival találkozott. Azonban Végh Gyula és felesége, Mia - saját bevallása szerint - nem játszottak számottevő szerepet a főváros kid túréletében. Az 1. világháború és a gazdasági válságok erősen lecsökkentették a jövedelmüket, így Végh Gyula értékpapírban fekvő vagyona is jóformán elenyészett. Saját jövedelmeikből és a tisztviselői fizetésből tellett csak a fővárosban való gondtalan életre, amely „bizonyos fokig az intenzív szellemi életnek is előfeltétele" volt. A fővárosi élet könnyebbséget nyújtott a gyerekeik neveltetése szempontjából is. Azonban a lányok többnyire külföldön tartózkodtak a tanulmányaik befejezése céljából, vagy éppen vendégeskedtek.

50 1920-ban megalakult a Magyar Bibliophil Társaság, melynek célja volt a művészi szempontból értékes könyvek előállítása, gyűjtése és terjesztésének előmozdítása, a könyvgyűjtők és könyvkedvelők érdekének a képviselete, a könyvészeti ismeretek terjesztése és az ízlés fejlesztése a könyviparban. A társaság díszelnöke a legnagyobb magyar bibliofil gróf Apponyi Sándor lett. Elnökévé Végh Gyulát

57 választották, aid ezt a tisztet nagy örömmel vállalta el és egészen nyugalomba vonulásáig viselte. A társaság számos nagyszabású kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeumban és külföldi könyvkiállításokon is megjelentek. Sok kiadványával sikeresen mozdította elő a könyvkultúrát.

58 Közbenjárását a Magyar Nemzeti Múzeum köszönő irattal és a múzeumi Széchényi emlékérem adományozásával ismerte el. Részt vett az évente másmás városban tartott „Internationale!' Verband der Museumbeamten zur Verhütung der Fälschungen" .gyűlésein. így járt Würzburgban, Salzburgban, Stockholmban, Berlinben, Hamburgban, Feiburgban, Lausennben, Ulmban, és az 1925-ös párizsi világkiállításon.

59 Az 1928. évi összejövetelt szeptember 18-án Budapesten rendezték meg, amelynek fő programja a Szentkorona megtekintése volt, s ezt Végh Gyula pályafutása egyik kimagasló eredményének tartotta. Nyolcvanan nézték meg, melyről a kül- és belföldi sajtó egyaránt beszámolt. 1928. szeptember 20-án pedig Esztergomban a kincstárat és a prímási képtárat láthatták a vendégek. Az eseményre Klebersberg Kunó maga is megjelent és nagy vacsorával vendégelte meg a résztvevőket. Az utolsó napon pedig Eszterháza volt a program. A Museumverband tagjai a legjobb benyomással és hálálkodva hagyták el az országot.

60 E hivatalos munkái mellett sokat írt a napilapokba, kül- és belföldi folyóiratokba művészeti és egyéb dolgokról, rajzolt és festegetett. Dolgozott a 12