Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - Bajzik Zsolt: „Utcanév sem jár énnekem..." - Emlékezés az 50 éve meghalt Verebi Végh Gyulára-

Ezzel egy időben Ausséből Kőszegre telepedtek, a Strucc vendéglőben szálltak meg. Az új tulajdonos naponta átkocsizott Bozsokra, de még hóna­pok teltek el, mire Bozsok lakhatóvá vált. Közben nagy öröm érte őket, hi­szen megszületett második lányuk Ilona, vagy ahogy becézték Baba. 26 Végh Gyula a naplójában arról is írt, hogy becsületes és jóravaló emberei voltak, akik segítettek neki intézni Bozsok ügyeit. Ugyanekkor édesanyja rá­bízta a Jeli-i nagyobb birtokának a kezelését is, 27 de az akkor bérbe volt adva és így nem okozott neki különösen sok gondot. 28 Végh Gyula rajzolt, festett, illusztrált, írt cikkeket a helyi lapok, a bel- és külföldi folyóiratok számára, sőt nagyobb kulü'irtörténeti munkákon 29 is dol­gozott. Összegyűjtötte a levéltári anyagot Bozsok 30 történetének megírásához és még könyvészettel is foglalkozott. A természet is érdekelte, nem csak mű­vészi, hanem tudományos szempontból is. Tanulmányozta és gyűjtötte a vi­dék rovarfaunáját, 31 s közben vadászni járt a Bozsok környéki erdőbe. De úgy érezte, hogy „így is henyél" és ezért bekapcsolódott a megye közéletébe. Ak­tívan részt vett a megyei kultúréletben, egyesületekben tevékenykedett, kiál­lításokat rendezett, felolvasásokat tartott, 32 a helyi múzeum megszervezésé­ben közremiiködött. Virilisként a községi képviselőtestületi- és megyegyűlé­seken is részt vett, bíróválasztásokon elnökölt, a főispánhoz járt vendégség­be, közbenjárt a népkönyvtárak szervezése ügyében. 33 Vas vármegye ősi, struccmadaras címere tervbe vett átalakításának problé­mája sokszor szóba került a megyegyiiléseken. Végh Gyula is többször felszólalt ez ügyben. Erélyesen és nagy heraldikai felkészültséggel szállt szembe az Orszá­gos Levéltár nemcsak címertanilag, hanem közjogilag is helytelen álláspontjá­val. 34 Papírfonna szerint persze elvesztette a csatát, mert a Belügyminiszter vég­ső fokon mégis darunak minősítette a struccot, halnak a „beszélő" vas köteget, sohasem használt sisakkal, oromdísszel, takarókkal bővítette a megye címerét, s véleménye szerint ezzel felségjogot sértett. A valóságban azonban minden maradt a régiben és a későbbiekben is a struccot használták a vármegye jelképeként. 35 Közben felesége a bozsoki kertet újra megteremtette, sokkal szebbé, mint azelőtt valaha volt. A várárkot a ház előtt rendezték, partjait kiegyengették, pázsittal borították. A kert hosszában kavicsos út vezetett, nyírott buxussal beszegve, rózsasorok között. A közepén, kőoszlopon napóra állt, végében kő­medence gyűjtötte a patakból odavezetett vizet. Kőlépcsők, kőpadok, kőasz­talok voltak a kertben. Az épületben pedig felesége a könyvespolcokon egy egész gyűjteményt halmozott fel a legszebb ásványokból: márványt, csiszolt féldrágaköveket, hegyi kristályokat, ametiszteket, nehéz ércköveket, kövüle­teket és lávadarabokat. A kert fáit is rendbe tették, sorra megnyesték, meg­tisztították és fiatalították. A házfal mellé mindenütt futónövényeket ültet­tek, borostyánt, aszpelopsziszt, futórózsát, glycint. 36 A kastélyon a legnagyobb szabású változtatás a terasz építése volt - a sza­lon előtt - az udvar felé nyitották meg az épületet és így kőlépcsőn lehetett a kertbe kimenni. A szalonablakot kiszedték és helyébe egy kétszárnyú üvegaj­tót építettek be. A lilaakác fölé a terasz alatti üvegház bejárója került. Ez a cS

Next

/
Thumbnails
Contents