Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Grafikák. - Válogatás Máté Gyula munkáiból -

léga neve nem szerepel a köteten. A Szerzőtől tudtuk meg, hogy a lektor és a fordító dr. László József újságíró volt. Összességében: nyeresége a kötet mind a vasi, mind Győr-Moson-Sopron megyei helytörténetnek, hiszen jószerével e két megyét tárgyalja. Ráadásul az, elsők között dolgozott fel és jelentetett meg regionális érvényű munkát. PETHŐ GYULA GRAFIKÁK. VÁLOGATÁS MÁTÉ GYULA MUNKÁIBÓL Szekszárd, 1099. 80 p.+16 mell. A Szombathelyről elszármazott Máté Gyula albumba válogatott képgyűjteménye nemcsak a hazai művészeti életben számíthat megkülönböztetett figyelemre. A modern képsokszorosítás eszközeit és eljárásait alkalmazó, saját „kísérleti eredményeivel" gyarapító grafikái számos külföldi „szakgyűjtemény" anyagaiban, kiállításain képviselik. Komoly szaktekintélyek a műfaj jelentős, újító egyéniségének minősítik, aki kreatív képességeivel szinte túllépett a „hipermodern elektronikus technológiák" határain. Máté Gyula Szombathelyen született 1933-ban. Rajzolt a Derkovits Körben, de nem a nríívészpálya bizonytalanságát választotta tanulmányai tárgyául. Vegyipari mérnök diplomát szerzett Veszprémben. Bonyhádon telepedett le, a zománcedény gyárban dolgozott. Csakhamar „előbtijtak" elfojtott álmai, teret keresett feszítő gondolatainak kifejtésére, formát alkotóerői kibontására. Fotózott, később szobrászattal próbálkozott. Segítője, egyenrangú társa volt a zománccal kísérletező avantgárdé művészeknek. „Amatőr" státusza sokáig áthághatatlan falnak bizonyult művei előtt. Megkeserítője is akadt, számos. Vargabetűvel tért vissza a grafikához. Kollázsokat készített, rajzolt s az elsők között alkalmazta „műteremtésre" a másológépek fejlődő rendszereit. Harcát új műveivel is meg kellett vívnia. A Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítása - 1993-ban - végre áttörte a „múzeumi védfalakat". Felfigyeltek rá a kritikusok, a mail art révén bekapcsolódott a nemzetközi hálózatba. Kifogyhatatlan ötletei egyike, a faxon küldött művek kiállítása (Bonyhád, 1991.) tovább növelte ismertségét. A kilencvenes években örökös nyugtalansága végre célt ért. Munkásságának betetőzése a művészete tisztaságához méltó szép „képeskönyve". A szó valós értelmében az! Mert ugyan Máté Gyula az absztrakt elkötelezettje, de mii veiből nem zárja ki a narratív elemeket, az emóciót. Jól 85