Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Zsiga Tibor: A „vasfüggyöny" és kora

don, éppen 1956 júliusában történt - alighanem a világon is első - repülőgép-eltérítés Magyarországból, Győr térségéből Nyugat-Németországba. (A kötet részletesen ismerteti ezt is, s a többi pl. szombathelyi kísérletet.) Persze akkor más volt erről a demokratikus országok véleménye, mint napjainkban. Az 1956-os forradalom iitán, meglehetősen nagy határsávot kialakítva, újra aknazárat telepítettek. Az évek múlásával, a tragédiák sokasodása és az ország presztízsének fogyatkozása miatt a kormányzat változtatásra kényszerült: 1965 őszétől a magyar-osztrák határon ismét felszedték az aknákat, helyettük gyengeáramú drótkerítést építettek a hozzákapcsolódó berendezésekkel. Mivel az emberek életére már nem volt veszélyes, „szelíd vasfüggöny"-nek nevezték. Az 1980-as évek második felétől a politika alakulása, a rendszerváltoztatás előkészítésének a jelei lehetővé tették a drótháló felszámolását is. Sajátosság, írja a Szerző, hogy az említett évtizedben jobbára a hazánkon áthaladó külföldiek illegális (nyugatra) szökését próbálták a rendszerrel megakadályozni. A hatalomban lévő reformpárti politikusok és a már létrejött új pállok vezető személyiségei határozottan sürgették a drótakadályok eltávolítását. A vasfüggöny megszüntetésének folyamatát érdekfeszítően, valósághűen ismerteti: Gorbacsov beleegyezését, Honi Gyula - akkori külügyminiszter tárgyalásainak sorozatát. Elsőként 1989. június 27-én, a Sopron melletti Hubertus-tetőn Alois Mock osztrák és Honi Gyula magyar külügyminiszter végezte el az ún. „protokoll-bontást", a vasfüggöny átvágását. Külön szól az ún. „Páneurópai Piknik" (1989. aug. 19.) eseményéről, annak hazai és nemzetközi hatásáról, az NDK-ás menekülők helyzetéről, s végül a kormány döntéséről: a határnyitásról, a kelet-német polgárok távozásának engedélyezéséről. (1989. szept. 10-től). Ezzel tulajdonképpen megtörtént az első lépés a német egység megteremtése felé. A kötet - bár valamelyest rövidebben - német nyelven is közli a téma minden fontos ismeretanyagát. Egyébiránt a könyv első bemutatója is Németországban, Münchenben volt 1999. szeptember 11-én, megelőzve a szombathelyit, amelyre szeptember 27-én került sor. Roppant érdekes és főleg dokumentum-értékű a kötet végén, 18 oldalon közzétett fénykép, rajz, térkép az elmúlt évtizedek eseményeiről. A Szerző gazdag fonásanyagot dolgozott fel. A jegyzetek forrásjelöléseinél néhány kisebb pontatlanság előfordul, valószínűleg a nyomda hibájából. Ugyancsak ilyen oka lehet, hogy Hadügyi Népbiztosság helyett Népbizottság, Ólmod helyett Olmód szerepel. (Vagy a konektor nézte el ezeket?!) Az aknazárak, drótakadályok leírása lehet, hogy vitát kelt: a szakemberek még részletesebb, az általános érdeklődők esetleg kevesebb műszaki leírást tartanának elfogadhatónak. Szerintünk jó és infonnáció-gazdag a kötet e téren is. Az olvasmányos munka sokak számára nyújt új, a korábbiaknál pontosabb ismereteket. Erénye, hogy nemcsak a vasfüggönyről, hanem a korról is értően, elemzőén szól: igaz, csak átfogó jelleggel, hiszen nem politikatörténetet kívánt írni. Azt azonban nem értjük, hogy sem a lektor, sem a német nyelvre lefordító kol84