Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Hargitai József: Tóth József: A csodálatos asszony. - Történelmi mondák és más mesék -

Kárpát-medence magyar történeti mondái" című gyűjtemény, amelybe a Tóth József által a pályázatra beküldött minden monda bekerül. Itt már a pályázati és megjelenési kritériuma - Kuntár Lajos által is említett - tartalmi és stílusbeli eredetiség volt. Elismerésünket fejezzük ki Tóth Józsefnek a nagyszerű sikerért. Nézzük azonban most ezt a kötetet, amelyet Tóth József letett az Olvasó kezébe. Pável Ágoston jó tanítványának bizonyult, mert avatott kézzel nyúlt a nép ajkán élt mesékhez. Féltő gonddal és aggódó szeretettel vigyázott a régi értékekre, a népi nyelv kincseire. Tapintatosan háttérbe hiízódva igyekezett a legfontosabb hűséggel annak értékeit közvetíteni olvasóinak. A gyűjtemény tagolásában Tóth József elszakad a hagyományos felfogástól, nem a mesék, hanem a történelmi mondák feldolgozásait helyezi a kötet élére. Felfogásában sok igazság van, hiszen a monda sok olyan valóságos elemet tartalmaz, amely a meséből hiányzik. Elemzésemet hadd kezdjem tehát én is ezekkel. A könyv nyolc mondát tartalmaz. Mire az olvasó az utolsónak is a végére ér, már fogalmat alkot magának a népmonda ismérveiről, műfaji sajátosságairól: 1. A nép által költött meseszerű történet. 2. A cselekmény az egykor megtörtént eseményhez, a valóságban meglévő jelenségekhez kötődik. 3. A nép erkölcsi ítélete is kifejeződik benne. Lássunk a gyűjteményből néhány fontos mondai elemet, amelynek sajátossá teszik a népmondákat, vagyis kifejezik, hogy ezek csakis itt és nem másutt keletkezhettek. Ezekben a szép mondákban is találkozunk olyan természeti képződményekkel, amelyekhez meseszerű események fűződnek. Ilyen a Látófa, amelynek a tetejéről a silbakoló időben jelezhette az ellenség közeledését. A nép a hegyben lévő alagútba menekülhetett, amely nem volt más, mint a rómaiak egykori vízvezetéke, amelyen Rohoncról Savariába vezették a vizet. „A hosszúréti sokévszázados tölgyfa gyökerei a Föld közepéig ereszkedtek, ágai meg a felhőket cirógatták." A honfoglaló magyarok oltárt építettek alája, s itt áldoztak fehér lovat a hadúrnak. A hagyomány szerint itt volt a Kőszikla is, amelyet később az Isten kiengesztelésére beépítettek a bucsui országút elágazásánál egy kőképbe. A mondák valóságos - történeti és földrajzi - elemekről is szólnak. Ilyenek: az oladi Malomerdő, a virághímes Hosszúrét a vén fűzfával, az Aranypatak, amelynek medrében az oladiak egykor aranyat mostak. Géza fejedelem egyik országjáró útján a nyugati gyepűhöz ért. Kíséretének tagjaival tábort vertek a Bulcsú törzséhez tartozó Ula nemzetségfő birtokán. A fejedelemnek álmában megjelent a csodálatos Asszony (Magyarország Boldogasszonya), karján fiával, a kisdeddel. Géza az álom hatására tiszteletükre sátra helyén kápolnát emeltet. 81