Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Varga Gyuláné: Vépi történetek

VARGA GYULÁIDÉ VÉPI TÖRTÉNETEK BOROSTYÁNKŐÚT (ETEVINUTI DŰLŐ) Édesapámnak - Szijj Sándornak - egy hold földje a vépi erdő alatt volt, amit Etevinuti dűlőnek neveztek. Nagyon örültünk húgommal, ha elmehettünk vele, mert sok titkot rejtett az erdő, amit felfedezhettünk. Tavasszal ibolyát, epret majd gombát, vadvirágot, madárfészket, amihez sosem nyúltunk, és madárdalt. Ismerkedtünk a természettel, amivel sosem lehet betelni. Egy alkalommal, mikor vetés alá szántott, édesapám megmutatta, hogy a dűlő közepe táján 5-6 méter széles sávban nagyon köves a talaj, vagyis sohasem fogy ki, évente forgatja ki az eke. Kérdő tekintetünkre azt a magyarázatot adta, hogy több száz évvel ezelőtt itt húzódott a Borostyánkő út, ami 5 teve szélességíí volt. Ezen az úton szállították teveháton a Borostyánkövet. Öttevényi széles volt az út, ebből lett Etevinut. Ezt Ő az Enyedi tisztelendő úrtól hallotta. Milyen állat a teve, kérdeztük: Hosszitlábú, magasabb, mint a tehén, szürke a színe és 1 vagy 2 púpja van. Bírja a meleget, a száraz levegőt és a terhet. Jól felköthetők rá a csomagok és bírja az embert is. A sivatag hajójának is nevezik, hisz autóval, lóháton nem igen lehet közlekedni a homokban. Állatkertben is megél és szaporodik. Édesapám: Mikor visz el bennünket az állatkertbe? Kérdeztük. Majd, ha megnőttök. Addig elégedjetek meg azzal, amit a vépi határban láttok. Sok pesti gyerek örülne, ha a természetben látna őzikét, kisnyulat, hallana pacsirtadalt, rigófüttyöt, látna gólyát, mikor csőrében viszi a békát a kisgólyának, fecskét, mikor léggyel eteti fiókáit, szedhetne gombát, epret, vadvirágot, vagy ihatna édesanyja által frissen fejt tejet a Bokros nevi'í tehéntől. Miért? Hát Pesten nincs ilyesmi? Nincs hát. Ott csak villamosok, autók meg nagy házak vannak, úgy hogy a sok háztól nem is lehet látni Pestet. De azért, hajók lesztek és lesz rá pénzünk, elmegyünk hazánk fővárosába, Budapestre. De sokkal hamarabb Szombathelyre, ahol megnézzük majd az épségben lévő Borostyánkőút maradványát is. A PATKÓÚT Gyermekkorom nagy élményei közé tartozott, mikor apámmal elmehettünk a mezőre. Földjeink a falutól távol voltak, mert a közelben lévő földeket a módosabb gazdák vették meg, mivel ők tudtak többet fizetni értük. Mire Édesapám 7 óra körül befogta a szekér elé Ciclrus és Bokros nevű teheneinket. Édesanyám elkészítette az elemózsiát, ami legtöbbször tejfölös túró vagy füstölt szalonna volt, házi kemencében sütött rozskenyérrel. Vizet is töltött bugyoga korsóba, ami cserépből volt, fülén lyukkal. Vizes ruhába csavarta, hogy friss maradjon. 41