Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Bedécs Gyula: B.K.L. turisztikai könyvek

szét egyik értékes alkotását, a Szűz Mária-templomot bemutató szöveget oly erősen kellett zanzásítani, hogy a sorok csupán evidens jellegií megállapításokat tartalmazhatnak. Jó példa erre a „műemlék, érdemes megnézni" vagy „a homlokzaton üres fülkék vannak, az oldalfalakon két-két sor ablak nyílik" már-már teljesen feleslegesnek tűnő szöveg. A szűk keretek miatt a szerzőnek nincs lehetősége plasztikus bemutatásra. A könyv a templomhoz köthető számos alkotó közül megemlíti Dorífmaister nevét, de arra már nincs lehetősége, hogy felhívja a figyelmet, melyik képet festette, hogy az mit ábrázol, és ahhoz, hogy közel vigyen a kép mondanivalójához. Ez utóbbi bemutatása a B.K.L. kötetében így jelenik meg: „A templom belsejében a hajó két oldalán 6-6 kápolnát alakítottak ki." Majd az oltárokat bemutatva eljut a Dorífmaister készítette oltárig, amelyről ezt olvashatjuk: „A Nepomuki Szent János oltár Ráskai Anna megbízáséiból készült és a gyónctsi titok védőszentjét a sziklás partú Moldvából emelik ki az angyalok, Dorfmeister István festette. (1767)" A zanzásítás, a kényszerű tömörítés másik sajnálatos eredménye, hogy a bemutatások szükségszerűen aránytalanok lesznek, s erre is az említett templom kapcsán hozhatunk példát. A mellette lévő kolostort is meg kell említeni, és az adott keretek között, körülbelül a templom bemutatásával arányosan. Ilyen nagy terjedelemre - ha már szólunk róla - szükség van, de a templom gazdagságát és értékét tudva azonnal feltűnik, hogy a kevésbé értékes és a turistáknak alig ajánlható alkotás a templomhoz képest aránytalanul, és szükségtelenül nagyobb teret kapott. A sorozat kötetein azonos szerkesztési elv vonul végig: minél több segítséget, információt adni a táj feltárásához, annak érdekében, hogy a kirándulás ismeretszerzés is legyen. S éppen ezért én szívem szerint a honismerőknek ajánlanám a borítón a könyvet. Minden kötet két nagy egységre tagolható. Az első rész a tájról, a második az ott található településekről szól. Az első rész, bár nem oly terjedelmes, de legalább annyira fontos. Az olvasó, illetve a tájat ezzel a könyvvel bebarangoló turista éppen az itt leírtakra kíváncsi, mert ezek megismerésével keiül közelebb a tájhoz. Például Kőszegről több forrásból szerezhet ismeretet a turista: a vár ostromának dátuma az iskolában kötelező évszám, a vár képével sokfelé találkozhatunk, a szőlőjövések könyvét valódi csemegeként említik, all órai harangszó eredete minden iskolában elhangzik, nem beszélve arról, hogy ezek a turisztikai prospektusokban mind megtalálhatóak. Tehát nem elsősorban Kőszeg, hanem a rejtőzködő kincsek feltárása miatt van szükség a többlet információkra. Ezek pedig megkövetelik a háttér feltárását is. A Irottkőre tett séta során a turista lába előtt hever a hegység sajátos és ritkán látható kőzete - mondják ezért is kapta a hegység a nevét -, s ha szétnéz, erősen felszabdalt tájat lát. Természetes, hogy kíváncsi miként alakult ki ez a kőzet, mi és mikor fonnálta ilyenné a tájat. Ezekre és ilyen általános kérdésekre kap válasz az olvasó, a kirándulásra készülő minden kötet első részében. Ez az általános rész a települések egyenkénti bemutatását tartalmazó fejezettel egyenértékű, még akkor is, ha a kötet kisebbik fejezete. Ennek a résznek a szerkezetét és belső arányait az il79