Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: „Béres vagyok béres ..." - Emlékképek a majori életből -

Cselédlakás bejárata A cselédsor házai (Tímár János unokáival) (Előtérben Tímár Jánosné lányaival) Fogalosoknak ökrös, bivalyos vagy lovas munkája volt. A kocsisokra hárult még az erdei munka is. A bivalyos - nekünk gyerekeknek - igen népszerű és tetszetős volt, mert olyan „bivalyos históriákat" mesélt, hogy hogyan húztak ki a sárból egy tengelyig elmerült, fával megrakott szekeret; hogyan szabadítottak ki egy hasig elmerült lovat a kátyúból. A legérdekesebb talán mégis az volt, hogy a rekkenő hőségben gabonával megrakott szekeret a bivalyok belehúzták egy tengelyig érő pocsolyába, és ott elfeküdtek. A vízből csak azután voltak hajlandóak kijönni, mikor már jól kifürödték magukat, de akkor a gabonás szekeret, mind a pelyhet, úgy húzták, minden különösebb nógatás nélkül. Ahogy az idő tavaszra fordult, egy napon sűrű ostordurrogás, csattogás közben a béresek kiterelték a „ridegmarhát" az istállókból és elindultak, ki a Halogy alatti rideg istállókba, a Csikósmajorba. A rideg tartású állatok - bár a gyengéje elhullt - sokkal jobban bírták a megpróbáltatásokat, és a betegségekkel szemben is ellenállóbbak voltak. Az első fagyok beálltáig az állatok kinn maradtak. Az emberek a hosszú napok alatt számos érdekes, szép fafaragást - pipát, zsebkést, díszdobozt, cigarettásdóznit, ostornyelet, fűzfából galambot - készítettek. Ezeket a tárgyakat ki-ki a saját ismerősei számára vag}' elcidásra, ajándékozásra készítette. A summások érkezése előtt az üres istállókat az inspekciós takarító tisztára kiseperte, az állatok helyére friss szalmát hintett. Nekünk, gyerekeknek 69