Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - ADATTÁR - Orbán Róbert: „Őrségi falvak" Somogyban. - Adatok az őrségiek Somogyba településéhez a XVIII. század elején -

Ferenc (x), Baksa János (Nagyrákos, Pankasz, Őriszentpéter, Szalafő), Róka Ferenc (Senyeháza, Őriszentpéter), Sípos János (Bajánháza, Dávidháza, Nagyrákos), Farkas János (Oriszentpéter, Kerca, Kapornak), Szabó András (Pankasz, Oriszentpéter, Szerdahely), Ballá György (Pankasz, Szalafő), Nagy György (x), Baksa István (Nagyrákos, Pankasz, Oriszentpéter, Szalafő), Nagy Ferenc (x), Kovács István zsellér (x), Jakab György zsellér (Dávidháza, Hódos). Zárójelben azokat a településeket szerepeltettük, ahonnan igen nagy valószínűséggel az ebben a felsorolásban megnevezett személy érkezhetett, illetve származhatott, (x) = Ilyen vezetéknevűek az Őrségből elszököttek között is voltak, de a nevek általánosságban annyira elteijedtek, hogy nem nyújtanak támpontot. (-) = Ilyen vezetéknevűek az 1700-as évek elején az őrségi összeírásokban nem szerepeltek. Magyaratádra a következő években, évtizedekben további őrségi áttelepülők érkeztek. Új őrségi családnevek is megjelentek, mint például a Könye, Ballá, Bita, Rigó stb.

5(i Patalom Patalom, Orcihoz és Magyaratádhoz hasonlóan, az 1700-as évek első felében néptelen település volt.

57 Az 1730-as évektől vált ismét lakottá. A falut a Bosnyák és a Niczky család birtokolta, egyházilag Magyaratádhoz tartozott. Megtelepülése valószínűleg két úton ment végbe. Egyrészt közvetlenül az Örségből érkeztek ide telepesek, lakosságának másik része Magyaratádról és Orciból rajzott ki. Az 1754-es összeírásban szereplő nevek alapján az akkori népesség 50-60 százaléka tekinthető őrségi származásúnak.

58 A század közepén itt bukkantak fel a korábban Szalafőről és Öriszentpéterről elszökött Zsoldos és Törő, illetve a valószínűleg Gödörházáról vagy Veleméiről szármtizó Soós családok. Tar Samu (Szentgyörgyvölgy), Imre Miklós (Bajánháza, Senyeháza), Törő György (Szalafő), Zsoldos György (Szalafő, Nagyrákos), Imre János (Bajánháza, Senyeháza), Boronyai János (-), Pető Mihál (-), Nagy János (x), Kovács Mihály (x), Soós István (Yelemér, Őriszentpéter), Nagy István (x), Horvát János (x), Szőke János (-). Vese Az evangélikus Vese a török időkben is lakott maradt. Az 1730-as években új telepesek érkeztek a faluba. A megtelepedés pontos körülményei csak további kutatásokkal tisztázhatóak. Az őrségiek „exodusát" a kercaiak 1733-as nagy szökése indította el. Ebben az évben, nagycsütörtökre virradóra 6 család menekült el a faluból. Ezzel egyidőben több család távozott el a közeli Bükaljáról és Domonkosfáról (ina: Domanjsevci, Szlovénia) is. Nevüket ugyan a korabeli tanúvallomások nem sorolták fel, egykorú adóösszeírásokat összehasonlítva nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy egy részük - vagy talán valamennyiük - Vesén telepedett le. Kercáról származtak el a templom védelmében is résztvevő Pongráczok és Bírók, Szomorócról a Szépek, Domonkos40