Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - ADATTÁR - Orbán Róbert: „Őrségi falvak" Somogyban. - Adatok az őrségiek Somogyba településéhez a XVIII. század elején -

ORBÁJV RÓBERT „ŐRSÉGI FALVAK" SOMOGYBAN - ADATOK AZ ŐRSÉGIEK SOMOGYBA TELEPÜLÉSÉHEZ A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN Nagytiszteletű Pataky László emlékének Az Őrség történetében nagyrészt feltáratlan időszak az 1700-as évek első fele. Alig néhány évtizeddel a szentgotthárdi csata és a török végleges kiűzése után fölötte viharos időszak következett be ezen a vidéken. Az 1500-as évek közepén protestánssá lett falvak éppen virágzásnak indult egyházi életét fojtotta el a katolikus restauráció. Azon a területen, ahol a lakosság sok évszázados kontinuitásával szoktak példálózni, minden korábbinál nagyobb népmozgás indult meg. Alig egy-két évtized alatt az Őrség lakosságának mintegy harmada hagyta el szülőföldjét és költözött el az ország más területeire. Ezen időszak történeti feltárása hosszas és alapos kutatómunkát igényel. Jelen írásunkban az őrségiek „exodusának" egyik fejezetével, a Somogyba költözéssel és somogyi megtelepedéssel foglalkozunk. Adataink még ezen a viszonylag szűknek mondható területen is meglehetősen hézagosak. Bár az 1732 körüli évek őrségi eseménytörténetére vonatkozóan szép számmal állnak rendelkezésre jórészt még közöletlen adatok, közülük ebben a tanulmányban csak azokat ismertetjük, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a Somogyba vándorlással. Szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy Somogy az elvándorlásnak csak egyik iránya volt. Legalább ekkora jelentősége volt a közelebbi Zalába költözésnek, de kutatásra érdemes az Őrségnek egyes Veszprém megyei vidékekhez, főleg Pápához és környékéhez fűződő kapcsolata is. A Somogyba vándorlásnak két időszakát különíthetjük el: az 1732 előttit és az 1732 utánit. A hódoltság időszakában Somogy megye népessége erősen lecsökkent, mai szóhasználattal élve, jelentős mértékű munkaerőhiány jelentkezett. A török kiűzése utáni első évtizedekben szervezett telepítésekre és spontán betelepedésre egyaránt sor került. Már ebben az időszakban érkeztek betelepülők az Őrségből és környékéről. Az 1728-as első részletes adatokat szolgáltató összeírások szerint már őrségi és Szentgyörgyvölgy környéki neveket találunk az 1721 előtt még néptelen Magyaratádon, továbbá Gigén, Szilban, Inkén és Csurgón is. Amíg, 1732-ig inkább elvándorlásról beszélhetünk, az 1732 utáni migrációt akár tömeges menekülésként is értelmezhetjük. 31