Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - MŰHELY - Bariska István: „Mindenhol lehet tisztességesnek maradni" - Beszélgetés Vértes Ernő amatőr csillagásszal -

nekem az igazgató, Kulin Gyurka bácsi 1959-ben leküldte. Sokáig dobozban volt, mert hiányoztak hozzá dolgok, aztán össze kellett szerelni. Úgyhogy csak a katonaság után, 1963-1964-ben fejeztem be az összeszerelést. Ekkor derült ki, hogy erre van érdeklődés. Kitettem a Művelődési Ház teraszára a távcsövet, és aki arra járt, annak én magyaráztam ezt-azt. Milyen méretű távcső volt ez? Egy komoly, 15 cm átmérőjű, 1300 mm gyújtótávolságú távcső. Még most is nagynak számít és még most is működik. Ez abban az időben, Veszprémben talán ez egyetlen ilyen műszer volt. Ekkor Pintér Tibor felkért, hogy tartsak előadásokat. Biztatott, hog}' ugyanazt mondjam el, amit itt a járókelőknek mondtam. Egyszer a TIT Veszprém megyei titkára kijött meghallgatni, másnap pedig aiTa kért, hogy menjek be hozzá. Elém tettek egy nyilatkozatot a TIT-be való belépésre, noha akkor még két ajánló is kellett. Minthogy a csillagászat hiányszakma volt, nem volt az sem akadály, hogy én akkor még csak gépésztechnikus voltam. „Ernő. magába helyezzük a bizalmunkat" - mondta Kasza Lászlóué, a TIT akkori Veszprém megyei titkára, majd így folytatta - ,J\Iaga egy érteimes ember, előbb utóbb magából úgyis értelmiségi lesz elkerülhetetlenül. Egyre kérem, nehogy csalódni kelljen magában." Ez egy huszonnégy éves embernek nagy szó volt. Nekem, aki a Veszprémi Vegyipari Egyetem aulájában csupa professzorral ülhettem együtt. Az értelmiségiek tegeztek egymást, és ez nekem is kijárt. Ez számomra olyan élmény volt, amit semmihez sem tudok hasonlítani. S akkor valaki ezek után felajánlotta a továbbtanulást? Ez később következett be. 1971-ig ott dolgoztam a Bakony Műveknél. Szakkört vezettem, mint TIT szakosztályi tag rengeteg előadást tartottam Az Uránia Csillagvizsgálóban az összes csillagászati előadói szakvizsgát letettem, amit csak lehetett. Akkor azt még komolyabban vették. Három szakember, a TIT két kiemelkedő szakembere, dr. Kulin György és dr. Róka Gedeon, továbbá a csillagász, dr. Marik Miklós tanszékvezető-helyettes vizsgáztattak. Harminc-negyven jelentkezőből öten-hatan kaptunk oklevelet. Meg is mondták, hogy ezzel nekem komolyan kellene foglalkoznom. Ez azt jelentette, hogy biztattak az egyetem elvégzésére? Hát, igen, de én közben megnősültem. Gyerekeim lettek, 1974-ben áthelyeztek a Veszprémi Építőgépgyártó Vállalathoz, mert aldíor kezdődtek az országban a nagyberuházások. Kerestek olyan gépésztechnikusokat, akik egy kicsit tudtak németül. Nyugat-Németországba kellett kimennünk, mert ott volt egy betonkeverő-gépgyár. Nekünk ott a németekkel együtt meg kellett tanulnunk ezeknek a gépeknek a gyártását. Az Epítőgépgyártó Vállalatnak Veszprémben volt egy gyáregysége, és ez kezdte a betonkeverő gyárakat gyártani. Egyetem helyett tehát inkább az anyagi egzisztenciát építő utat választottam. A németek az elektronikát és a vezérlőt szállították, mi pedig csak a vasszerkezetet adtuk hozzá, majd összeszerelés után keményvalutáért tudtuk eladni ezeket a gépe9