Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. III. rész. - Érett historizmus és szecesszió -

A temető más részén, a kolostor mögötti falnál (AJ4-es parcella nyugati fala) láthatjuk az egei-vári Egerváry család századvégi monumentumát, ahol az oldalrészek pilléres megerősítése mellett középen obeliszk látható. Lényegében ez két síremléktípus egyesítését jelenti, s előfordul más esetekben is. (Temettek ide rokon családokból is, pl. kisfaludy Nagy Franciska). Ugyanitt áll egy lényegesen egyénibb kripta, melynek állapota azonban hasonlóan katasztrofális, mint az Egerváry-félének. Mezey Béla (1853-1899?) császári és királyi közjegyző nyugszik itt. A romokból mészkő és fekete gránit kombinációjában megalkotott, reneszánsz jellegű szerkezet vehető ki, szélül gyémántmetszésekkel kombinált kannelúrás (függőleges vájatok oszlop vagy pillér törzsén) dór pilaszterekkel, középen íves oromzattal. Ilyen lezárású a közeli Güttel síremlék is, bár itt még virágdíszes volutákat is láthatunk, s a lábazatra is jutott egy szeszélyes kialakítású ív. A reneszánsz elemek tehát itt is megjelennek. Teljes egészében mészkőből készült az a ma már névtelenné vált kriptaarchitektúra (...ner család), amelyik a B szektorok középvonalában a nyugati falhoz (B/l és B/2 magassága) épült. Az oldalfalak között két pillérre támaszkodó íves, profilált (az előreugró építészeti tagozat - párkány, ablakkeret stb. - keresztmetszetének idomvonala) fülkéből már hiányzik a feliratlap, felül gótikus jellegű oromzat, oldalain rozettás voluták helyezkednek el. A kivitel igényességére jellemző, hogy a két pillérhez a fülke felől féloszlopok csatlakoznak, a szép - de névtelen - kovácsoltvas rács tetején pedig a bt'itormiívészetből és az építészetből is ismert csúcsdíszek jelennek meg. E szakaszon egyébként nagy a pusztulás és a fali emlékek egy részét a növényzet erősen benőtte. Tervezzük a terület feltárását, s ezek után biztosan újabb értékes részletekről számolhatok be. Az előbb említett névtelen példa eklektikus szellemben készült, s hasonló a helyzet a temető (B/7-es parcella, keleti fal) egyik legszebb fali síremlékével (1., l/a. kép) is. Vidor Ignácz (1864-1910) a kismartoni Esterházy-uradalom jószágkormányzója volt.

3 Nejével, Musits Irmával (1872-1946) pihen itt a rakodópályaudvar tőszomszédságában. Ha a már említett útépítés megvalósulna,* az feltétlenül ezen szép architektúra pusztulásával járna. A VidorMusits síremlék látva a századforduló építészeti homlokzatai jutnak eszünkbe. A lábazat egyenes párkánnyal záródik, akárcsak a két oldalfal, ezek között kiemelkedik a középrész. A feliratfülke „könyöklő"-szerű alsó részét egy fejecskéből és szárnyakból álló bájos kerub „tartja", míg a gazdagon profilált íves lezárás volutákkal ékes. Az oldalfalak tetejéről indul a középrész attikája (az épületek koszorúpárkánya feletti alacsony díszfal), amelyek széleihez egyegy újabb kerub támaszkodik. A lezárás erőteljes párkány, tetején középen egy erősen redukált félrozettával, s azon kereszttel. Az emlék javarészt mészkő, s megdöbbentő az a hasonlatosság, amely felépítésében egy 1875-ben Karlsruhéban, Ziegler és Weber tervei alapján készült szekrénnyel mutatkozik.

5 Az obeliszkek első példái már a 18. század végén, a 19. század elején megjelentek sírkőfaragásunkban.

6 Az 1800-as évek utolsó harmadában ez a 28