Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - ADATTÁR - Zsiga Tibor: A Szent Korona Vas megyében

telműen azonosíthatók voltak. A szelídgesztenye-facsoportból csak egy fa száradt el, amelynek gyökerei megsérültek a földmunkálatok során. A többi szelídgesztenyefa e feldolgozás készítésének idején is még épségben volt. Mind a két föld alatti létesítmény kialakításában azonos, hogy a bányánál alkalmazott módon az oldalfalat és födémet gömbfából készítették. így biztosították a beomlás ellen. A belső magassága 180 cm körüli volt. A födém fölötti földréteg 2 méter körüli lehetett. A megépítéshez szükséges anyagokat, főleg a fát és az egyéb építési anyagokat - téglát, meszet stb. - a helyszínen, a helyi lakosságtól szerezték be. A Velemben létrehozott föld alatti bunkereken kívül létesült még egy hasonló jellegű, magának Szálasi Ferenc „nemzetvezető" személyes védelmére, Kőszegen. Ez a bunker a Szabó-hegyre vezető úton, a Hét-forrás és a Vöröskereszt elágazástól keletre, a lejtős részen, az említett kereszteződéstől kb. 300 méterre volt. Ebből, a feldolgozás időpontjában, csak bejárat omladéka volt fellelhető. Velem község fontos, biztonságos szerepre való előkészítését jelezte, az is, hogy 1944. október 12-től önálló csendőrőrsöt hoztak létre. E csendőrőrs 1945. március 28-ig, a szovjet csapatok várható közeli megjelenéséig működött.

28 Tehát ilyen előzmények és előkészítés után érkezett meg a Szent Korona Velembe, 1944. december 27-én. Elhelyezésére a szelídgesztenye-facsoport alatt létesített bunkerbe került sor. Adódik a kérdés, milyen tények bizonyítják a szelídgesztenye-facsoport alatti bunkerben való őrzési helyet? Először! Az eseményektől eltelt évtizedek alatt több írásos visszaemlékezés, nyilatkozat, dokumentumfilm feldolgozás jelent meg és vált hozzáférhetővé a Szent Korona 2. világháború alatti viszontságos őrzéséről, menekítéséről. A jelen feldolgozás elkészítése előtt a szerző még több élő tanút tudott felkutatni, akiknek személyes, követlen tapasztalati voltak az őrzéssel, az őrzési hellyel kapcsolatban. A tanuk valamennyien, és minden egyéb forrás is a szelídgesztenye-facsoport alatti bunkert jelölte meg a velemi őrzés helyének.

29 Másodszor! Érdekes, csak epizódnak tűnő, de fontos közléssel szolgált Perendi Istvánné - született: Horváth Mária - helyi lakos.

30 Perendiné az események alatt még lány és a korona-bunkerrel határos, szomszédos 562. helyrajzi szám alatti ház és terület tulajdonosa volt. Személyesen tapasztalta, hogy a szelídgesztenye-facsoportnál, annak nyugati részén lévő ajtónál állandóan egy katona állt - amint azt később megtudta, koronaőr volt - és a saját kertjükből, a kerítésen át almát dobott neki. Ez a kis epizód is ugyancsak igazolja a koronaőrök szolgálati helyét a szelídgesztenye-facsoportnál. Harmadszor! Miután nyomós kételyek merültek fel abban, hogy az őrzési hely nem a mintegy 150 fő számára kiépített óvóhely, hanem az attól távolabbra, koronaőrzési célra létrehozott bunker volt, Nóvák Tamás velemi lakos geodéziai földfúrásokat, kutatást végeztetett a szelídgesztenye-facsoport környékén.'

11 A több kutatófúráson alapuló szakértői vélemény szerint az adott helyen, a szelídgesztenye-facsoport közelében a talaj összetétele, annak 77