Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő József: Fábián László - Sipos Endre: Örök virulás

ha nincs megállás, ősz és tavasz, tél és nyár szünet nélkül egymásba folyik, ahol minden virág, minden téli napsugár tízszeresen hat, a színhatások egymást kölcsönösen felerősítik és hol a délvidék felébe, hol az észak nyarában képzeljük magunkat." Szlovák kutatók állítják, hogy az arborétumban nem létezik a tél, legalábbis a mi itteni fogalmaink szerint, mert inkább hasonlít a nápolyi télhez, vagy az északi tavaszhoz. A monográfia utolsó öt fejezete a fő mű, Jeli, így: 6. Félúton Jeli felé; 7. Mit rejt a csarab és a zanót?; 8. Virágbokréta a tájkertben; 9. Hamupipőke bálba megy; 10. Oázis - meglopott tájban. Ezúttal mindezek összevont megjelenítését választom. 1914-ben a malonyai parkot J. Misák főkertészének gondjaira bízta, s az év karácsonyán hazaköltözött Tanára. Tanulmányokat folytatott a hazai kertkultúra további fejlesztésére. Nemzetközi összefogást szorgalmazott a növényhonosításra és táj alakításra. „Háború és madárvédelem" c. munkájával az ökológia élharcosa lett. Tanán olyan álmokat is szőtt, hogy Közép-Európa több államában és a Földközi-tenger alkalmas pontján parkokat lehet létesíteni, melyek szoros kapcsolatban tevékenykednének egymással. Magyarország kiemelt vidékein (Dimakanyar, Gellért-hegy, Hévíz) a Kárpátok barnaságát a Dunántúl kékségébe, az Alföld szürkeségét a mediterrán vidámságba akarta belevinni. 1917 és 1921 között megvásárolta Jelihálást, mert „munkámat még nem fejeztem be. Malonyát túlszárnyaló arborétumot akarok létrehozni". S azért is, mert Jeli „Tájesztétikai látványosság - növényföldrajzi érdekesség. Átmenet a keleti Alpesek és magyar síkság között. Kevés hely van Kelet-Európában, ahol a Calluna v. és az Asphodelus albus «kezet nyújtanak» egymásnak. Ez a tény növénytennesztési szempontból nagyjelentőségű, mert ... nemcsak a tengeri (földközi tengeri és atlanti o.) éghajlatot igénylő fajok tenyészthetők, de a kontinentális (alföld és fennsík) éghajlat növényei is." 1922 őszén kezdődött a gigászi munka: „az egész üzemben magam vagyok a generális, az adjutáns, az írnok, de részben napszámos is." Roth Gyula professzor így jellemezte őt: „Már a megjelenése is tiszteletet követel. Hatalmas, gondosan ápolt patriarcha szakálla, ragyogó szemének meleg sugárzása már első találkozásra megragadták, aid vele szembe került. Kedves modora, elragadó lelkesedése, derűs, de mindig józan határokon belül maradó optimizmusa - foglyul ejtették azokat, akik érintkezésbe kerültek vele." Míg Malonyát örökzöldek paradicsomává tette, addig Jelit a mészkerülő rhododendronok, erikák, áfonyák, pieriszek virágos kertjévé varázsolta, ahonnan természetesen az örökzöldek (babérmeggy, buxus, magyal, borostyán, fagyai, borbolya, boroszlán, bangita, bambusz) sem hiányozhattak. Vagyis, mivel Malonyát az örökzöldek honosításával már nem lehetett túlszárnyalni, a színek gazdagságával havasszépe (Rhododendron) cserjékkel adta meg a többletet Jeliben, nagyon gondos tervezéssel. 87