Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő József: Fábián László - Sipos Endre: Örök virulás

rozy-Migazzi István, a műkedvelő dendrológns, a kertész, a tudós, az erdő lírikusa. Az „Örök virulás" monográfia, szakavatott tolmácsolásban, lírai nyelven a „virágos" grófról, saját korát megelőző alkotóról, hazája és Európa csodálatát kiváltó kertépítő munkáról szól. A kötet ízléses kivitele, arányos szerkesztése, praktikusan válogatott fotó-anyaga méltó a nagy Alkotóhoz. A könyv tíz fejezetre tagolódik. Az eddigi, hasonló céllal írt tanulmányoktól alapvetően a feldolgozás újszerűségében tér el. A szakmai ismereteket, komoly elmélyülést igénylő filozófiát és lírát ötvöző keretbe ágyazza. Minden fejezet címe, aktuális versrészlettel történő indítása igazi mestermunka. Az első fejezet „Vissza - az örök virulásba" önmagában is egy önálló esszé, a botanika, a kertépítés apoteózisa. Filozófiai fejtegetése igényes, kellően felkészít a további fejezetek olvasására. Irodalmi példáival különleges dimenzióba repít, a Kertbe, mely ősjelkép, genetikai örökség, parányi univerzum, metafizikai élmény, a teremtés szubsztanciáját hordozó, fölcsigázó titok, Isten világába röpítő valóságos észté tiki un. A második fejezet „Táguló világ - táguló kertek" a Vas megyei parkok, táj kertek kialakulását mutatja be - kiemelve a jelentősebb kerteket, s alkotóit - az agyonnyesett mértani kertektől a természetes kertekig, mely az örökzöldek és egzoták meghonosítását is magával hozta. A kertkultúra a közgondolkodás részévé vált. Az egyes kastélyok kulturális központokká alakultak, melyeket szoros szálak kötöttek Európához. Neves magyar dendrológusok (pl. Gáyer Gyula) indultak el a nemzetközi hírnév felé. Mindez kiváló háttér volt egy ifjú tehetség elindulásához. Az eszmélés, a tanulás, a felkészülés időszakát foglalja össze az ir

Alpesi érintések" harmadik fejezet. Van-e törvényszerűség sorsunkban, vagy pedig vak véletlen irányítja azt? Az emberi élet minden esetben két összetevőnek, az egyéni cselekedeteltnek és a külső körülményeknek eredője. Ambrózy-Migazzi István egész élete minderre egy tanúságtétel. Kivételesen egyenes életpálya, mely minden mozzanatában, epizódjaiban is a nagy sodrás irányába hatott, a természet iránti rajongásba. Már születésének helye Nizza, a virágok városa is egy jelzésértékű indíttatást jelentett. A gyermekévek fészke Tana kastélyparkja - virágjaival - hóvirágjaival, tőzikéivel, kankalinjaival, megalapozta idejekorán a természet ezernyi színvilága iránti fogékonyságot, a másik ősi kastély Vép - az Erdődy anyai (Agatha) ág egzotikus fenyős (mamut-fenyő, mocsár-ciprus) parkjával a kertészkedés szenvedélyének magjait hintette el. S az ifjúnak legkedveltebb szórakozása a botanizálás lett. Ez irányú szenvedélyét sem a középiskolai (Bécs-Tereziánum), sem a jogi-politikai (belgiumi Louvain és Budapest) tanulmányai nem csökkentették. Sőt ez időben végzett nyelvi stúdiumai kiteljesítették a botanika szélesebb horizontjának megismerését, s felnőtt ifjúként bebarangolta Európa mediterrán övezetét, a Földközi-tenger mellékét (Marseille, Nizza, Algir), a spanyolországi Cadizt, a Kanári-szigeteket, de 85