Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. IV. rész - Síremlékformák a két világháború között, „kora-modern" darabok -

a puttók mögött megjelenő urnamotívum, s maga a főtéma is: kapun kilépő nőalak, előtte rövidnadrágos, kb. 8-9 éves kisfiíí áll csokornyakkendősen, kezeiben rózsacsokort tartva. Vízmathy fényképeit látva egyértelmű, hogy fiát, Zoltánt (1898-1907) ábrázolja a szobor.

a A nő megformálása már az 1910-es évek vége és az 1920-as évek eleje felé mutat. Sokáig kuporgathattak Vízmathyék, hogy ezt a momentumot elkészíthessék! A mű típusa, amely látszatarchitektúra előtt álló figurát tartalmaz, már a 19. század második feléből ismerős. Ilyen lehetett Pékár Emma síremléke is a budapesti Kerepesi temetőben, ahol - a fényképek tanúsága szerint - „lépcsőn lejövő", azaz szintén látszatarchitektúra elé helyezett nőalakicai kísérletezett Schickedanz Albert építész és Zala György szobrász.

;< Pár lépés távolságra, de az út másik oldalán az A/4-es parcella északi részén Bozzay Ödön (1900-1957) szobrászművész (2. kép) íves lezárású, rózsaszín műkőbe öntött „Jó Pásztor" reliefjét szemlélhetjük, amely az 1937ben elhunyt édesanyja és saját sírját díszíti. Feltűnő a művön még a fogsorszerű filé, amely a távolabbi, a Kolozár család kriptáján is megjelenik. (A/6os terület, délkeleti sarok) A műkő színe itt is rózsaszín, a tömbszerű alapba ovális mélyed, amelyből kissé szenvelgő, de szépen formált, ég felé néző Krisztus-fej domborodik ki. (3. kép) Régi fényképek tanúsága szerint, valaha feltehetően több is volt temetőnkben e típusból.* Az azonosságok alapján a Kolozár sírt is Bozzay kezétől valónak tarthatjuk. A bejárathoz valamivel közelebb, mint a Vízmathy sír, az A/8-es parcella északi szélén van az a nagyméretű, áldó Krisztust ábrázoló műkő szobor, amely a Polgár családra emlékeztet. A figura vol utas-fűzé res alapon áll, bizonyos nehézkesség, darabosság jellemzi stílusát, hasonlóan a Vízmathy emlékműhöz. Korban is rokonok lehetnek, mivel itt az első temetés 1926-ban történt (Polgár Jánoska). Érdemes most már sorra megemlíteni azokat a további momentumokat, amelyeknek mintázása a „Vízmathy síremlék mesterének" nevezhető szobrászra vallanak. Abban pedig biztosak vagyunk, hogy ez a művész nem azonos Bozzay Ödönnel. A legtöbb munkát a B percellák területén találhatjuk, az is előfordul, hogy egymás közvetlen közelében. A temető egyik legkedvesebb és némi esetlensége ellenére is megnyerő emléke a Veséi István (fl919) sírját díszítő, magas talapzaton látható térdelő nőalak. (4. kép) A figura felfogása közeli a Vízmathy-féléhez, de lényegesen kecsesebb, bcijosabb. Kezeiben szintén rózsacsokrot tart, ami már ismerős nekünk. A leányka frizurája, ruhája véleményem szerint közvetlenül a „bubifrizura-korszak" előtti divatot követi, így bizton datálható szobrocskák a 20-as évek legelejére, amit műkő anyaga is lehetővé tesz. (B/4-es parcella északkeleti sarok) Veséi monumentumával szemben a B/6-os parcella északnyugati sarkán áll Szombathely egy kiemelkedően jótékony asszonyának, Hidassy Krisztinának műkő sírarchitektúrája. (5. kép) A néhai püspök húgának

5 táblájára nem véletlenül írták Ovidius híres siralmát: „Dones eris felix, multos numerabis 70