Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Ság szőllőhegy rendszabályai", 1867

Ugyancsak a bevezető részben rögzítették a tulajdonviszonyokat is. A már említett kápolnai egyezség mellett azt is leírták, hogy ugyan a ságiak még nem egyeztek meg gróf Erdődy Ferenccel a megváltás összegében, de a földesúr belegyezett az új szabályok kialakításába. Az alsó-mesteriek addigi szabad nemesi birtokait is jelezték. Ezekkel is megerősítve, hogy miért is kell a feudális artikulusok helyett új szabályozást bevezetni. A HEGYSÉG SZERVEZETE A hegyközségi szervezet elméletileg a korábbi hegyközségek önállóságára épült, mert alapját a három részen külön tartott közgyűlések (részközgyűlések) alkották. A május l-jén és október l-jén összehívott gazdák tavasszal választották meg az adott területre, egy év erejéig, a hegybírókat, az esküdteket, a jegyzőket és a hegypásztorokat. Az esküdtek számában volt csak különbség a részek között. Alsó-Mesteriben és Kápolnán l-l külső és belső ügyekért felelős esküdtre volt szükség, míg Ságon mindkettőből kettőt választottak. A részközgyűléseken határozták meg a tisztviselők fizetését, a napidíjakat és a hegypásztorok bérét. (a-b. pont.) Minden évben egyszer - november első hétfője - összehívták az egész hegység birtokosait. Ez az „összes közgyűlés" választotta meg három évre a hegyelnököt, aid egyben a hegység tényleges vezető szervének, az állandó bizottmánynak is vezetője lett. Ennek a bizottmánynak 18 tagját is három évre delegálták. A terület arányainak megfelelő volt ebben a képviselet: Ságról 12, Kápolnáról 4, Alsó-Mesteriből 2 tagot választhattak. Rajtuk kívül minden terület hegybírája, esküdtjei és jegyzője automatikusan tag lett, így maximálisan akár 34 tagból is állhatott az állandó bizottmány. A tagok tevékenységükért külön fizetést nem kaphattak. Ellentétben a közös jegyzővel, aki éves fizetést kapott, amelynek nagyságáról a közgyűlés döntött. Ugyanitt határoztak a költségek elosztásáról, az állandó bizottmány által előterjesztett ügyekről, és fogadták el az előző évről készített számadásokat, (a-d. pont.) Az állandó bizottmány annyiszor ülésezett, ahányszor az ügyek szükségessé tették. Öt bizottsági tag, a jegyző és az elnök jelenlétében már határozatképesek voltak. A tárgyakat az elnök terjesztette elő. A bizottmány jogkörébe tallózott helyettesíteni a közben megüresedett tisztviselői állásokat. A hivatalukkal visszaélő elöljárókat, akik ellen közben panasz érkezett, felfüggeszthették. Megvizsgálták a számadásokat, elintézték a panaszos ügyeket, a nagyobb összegű büntetéseket ők rótták ki. Különleges feladatuk volt a napszámok meghatározása, amely az egész hegyre érvényes lévén, a kisebb birtokosok érdekét védte, (c. pont.) A hegybírók és esküdtek legfontosabb feladata volt, hogy érvényt szerezzenek a közgyíílés és az állandó bizottság határozatainak. Ezen kívül felügyelték a rendet, a szabályok betartását, a vincellérek munkáját. Figyelték a gyepük és az utak állapotát, elrendelték azok javítását. Apróbb büntetéseket szabhattak ki, a károkat felbecsülték, a károsultaknak elégtételt szolgáltattak. A birtokváltozások bejelentését átvették, az örökösödéseket bejegyezték. 53