Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Ság szőllőhegy rendszabályai", 1867

a következő napon megtámadták, vitatván a földesúr által szedett bortized jogosságát és a piaci középár megállapítását. A pert, amelyben az intai uradalmat Horváth Boldizsár ügyvéd képviselte, a Batthyányak nyerték és az eredetileg kötött egyezség életbe lépett.* Egy holdra átszámolva a teljes megváltási kötelezettséget mindössze 26 Ft körül kellett a gazdáknak fizetniük, ami a fentebb említett összegeket figyelembe véve, igazán kedvezőnek mondható. Nem sikerült azonban minden földbirtokossal ilyen korán egyezségre jutni. A Ság hegy másik részén birtokos Erdődy családdal csak a kiegyezés után, 1869-ben tudtak megegyezni a Ság mezőváros - Alsóság, ma Celldömölk része - határához tartozó rész használóival, és a következő évtől lettek teljes jogú birtokosai a korábban általuk művelt szőlőknek." A Ság hegy legkisebb részén az Alsó-Mesteriben - ma Mesteri része - lakó nemesek, saját tulajdonukon gazdálkodtak, így azok megváltására nem volt szükség. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kiegyezés körüli időszak Ság hegyi szőlőtermeléséről, Entz Ferencnek és két társának köszönhetően több adatunk van, mint a megelőző évekről. Felmérésükből megtudhatjuk, hogy milyen fajtákat termesztettek, hogyan művelték a szőlőket, hogyan kezelték a borokat. A nevezett szőlők éllékére vonatkozóan feljegyezték, hogy egy hold szőlő, fekvéstől függően 600-1000 Ft-ot ért. Arról is beszámoltak, hogy a korábbi évek során, a nagy tavaszi fagyok miatt, a gazdák közül többen felhagytak a szőlőtermeléssel, elsősorban az északi oldalon és a hegy lábánál, ahol jó minőségű szántóföldet nyertek ezáltal.

0 AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS MEGALKOTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI Az említett tulajdonjogi változások elavulttá tették a feudális viszonyoknak megfelelő, még a 18. században írásba foglalt hegyközségi artikulusokat, amelyek a korábbi tulajdonviszonyt és a 17-18. századi hegybéli szokásokat rögzítették.

7 A gazdáknak azonban önállóságuk megszerzése után is igénye volt a rendezett hegyi életre, tehát a korábbi felülről jött szabályok helyett maguk alkottak újakat. Ennek bizonyítéka, hogy a kápolnaiak, nem sokkal a szőlőik megváltása után, új artikuhisokat írtak. Igaz ehhez hozzájárult az is, hogy a korábban használt jegyzőkön)^, amelyben a régi törvényeket őrizték, egy tűzvész során elégett. Az 1861-ben alkotott „új" pontok majdnem szóról szóra megegyeztek a korábbiakkal, de a földesúrra vonatkozó részeket elhagyták.

8 A közben eltelt időben megváltozott viszonyok azonban ennél jóval nagyobb változtatásokat tettek szükségessé a rendszabályokban. Ráadásul a korábbi artikulusokban már megfigyelhető egységesítési törekvések - az összefüggő, közös gyepűn belül dolgozó emberek természetes igénye volt ez, ami tükröződött az artikulusok hasonlóságában

9 - a földesúri fennhatóságok megszűntével szabad teret kaphattak. 1864-ben a közeli Somló hegyen ezt az egységesítést meg is tették, így már követendő példa és minta is volt a Ság hegyi gazdák előtt. Ez mind a szabályzat pontjaiban, mind a hegyközség szer51