Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - VITA - Magyarics István: Rába melletti Farkasfalva. Hozzászólás Négyesi Lajos és Dénes József vitájához

Az ezen tereptárgyak azonosításában kialakult vitához kívánok néhány észrevételt tenni. Az említett két esemény a metszet tanúsága szerint a Szol­noki patak torkolatától nyugatra történt. A metszetek itt, a Rába déli partján egy falut ábrázolnak, ahol átkelőhely is van a folyón. Ezzel a faluval szem­ben, a folyó bal partján is feltüntetnek egy falut, míg egy harmadik innen kissé nyugatra ugyancsak a bal parton, ám a folyótól kissé távolabb fekszik. Érdekes módon az átkelőhöz az út nem a vele szemben lévő faluból vezet, hanem a jóval nyugatabbra ábrázolttól. 16. és 17. századi levéltári források (dicajegyzékek és urbáriumok) alapján teljes bizonyossággal megállapíthat­juk a Rába melletti falvak helyét. Ezek a források Alsószölnök szomszédja­ként mindig Farkasfalvát (Neumarkt) tüntetik fel. A Dobrai uradalomhoz tartozó Farkasfalva ezidőben a Batthyány család birtokában volt. Volt a falu­ban egy uradalmi malom is, amit a metszeten jól fel is ismerhetünk. Ismer­jük, hogy a feudalizmusban a folyókon híddal ellátott átkelőhelyek létesítése feltételekhez volt kötve. A hidaknál általában vámot is szedtek. A 17. szá­zadban vámszedési joggal bíró átkelőhely Csákányban, Csörötneken, Szent­gotthárdon és Farkasfalván volt. Semmiféle adatunk nincs arra nézve, hogy Farkasfalva szomszédságában is létezett volna ilyen vámjoggal bíró híd. A művész álláspontjáról, a Pfeiferbergről Farkasfalva és a folyó északi partján felevő Badafalva (Weichselbaum) közel azonos szög alatt látszik, feltehetőleg ezért ábrázolta Ottendorf, mintha ugyanazon falu nyúlna át a Rába túlpartjá­ra. A Rába melletti települések, az egy Csörötnek kivételével, a völgynek a folyó ártere fölé emelkedő teraszára települtek, ezáltal a elöntésektől telje­sen, az elmosástól jórészt védve voltak. Habár jócskán találunk rá példát, hogy az áradások egy-egy falu belterületét megszaggatták, azonban a kis te­lek és lélekszámú Berekalja kivételével nem fordult elő, hogy egy falu a par­tok alámosása miatt teljesen eltűnjön. A környéken a 16-17. században léte­ző valamennyi falu áll mind a mai napig, csupán a 13-14. századból szárma­zó levéltári adatokból ismerünk olyan faluneveket, amelyeket nem tudunk azonosítani mai településsel. A metszet jobb szélén ábrázolt falu Rákossal (Rax) vagy Gyanafalvával (Jennersdorf) lehet azonos. A valóságban, akárcsak a metszeten, e két faluból vezetett út az átkelőhöz. Az utak elhelyezése a met­szeten nem fedi teljesen a valóságot, ugyanis a Szentgotthárdról kiinduló, a Rába bal partján fekvő falvakat felfűző út a középkor óta áthaladt Nagyfalván, Badafalván, Rákoson és Gyanafalván. A Rába völgyét Radkersburggal össze­kötő egyik út a középkorban és a török háborúk korában is Farkasfalváról ki­indulva Szentmárton (Sankt Martin), Tótlak (Windisch-Minihof), Liba (Mini­hof Leibau) és Toka (Tauka) érintésével haladt a stájer város felé. A fentiek figyelembevételével bizton állítható, hogy Henrik Ottendorf metszetén Sporck generális átkelésének helyszíneként ábrázolt település Farkasfalvával, későbbi magyar nevén Farkasdifalvával, mai német nevén Neumarkt an der Raab-bal azonos. Négyesi Lajos terepbejárásai során nem véletlenül nem talált településre utaló nyomokat, ugyanis ott település soha nem is létezett. Észrevételeimet ajánlom Négyesi Lajos és Dénes József szí­ves figyelmébe, további kutatásaikhoz pedig sok sikert kívánok! MAGYARICS ISTVÁN 87

Next

/
Thumbnails
Contents