Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Koszorús Ödön: Vas megye rejtett kincsei. - Az egyes igák kialakulása és típusai -

Ha összehasonlítjuk a hajdúsági igák arányait a vasiakkal, akkor a csuklós szerkezetűek vannak túlsúlyban a vasi területen. Az egyes igákat készítő parasztember vagy legény - csak ritkán volt bognár - a látottakat utánozta, esetleg lehetőségeinek megfelelően átalakította azt. Az ikervári egyes igák fejeiben megmutatkozó formagazdaság is ezzel magyarázható. Úgy tűnik, hogy a legegyszerűbbek igafeje a kettes járom fejformáját követte. Minden egyes alkarészét a paraszti udvarban található faanyag adta, így készítőjének csak munkájába került a járom elkészítése, pénzt nem kellett kiadnia. Egyetlen igáról, mely csuklós szerkezetű, bár nincsen évszámozva, biztosan tudom, hogy Emmer István édesapja az ikervári bognárral készítette az 1920-as évek közepén. Ez az iga vált az 1945 után készített jármok mintájává. A szomszédságban kis parasztműhely volt, ahova a szomszéd legények összejártak beszélgetni, dolgozgatni. A szerencse úgy hozta, hogy gyűjteményembe sikerült „műhely testvéreket" összegyűjtenem, de van két darabom, mely egy legény kezemunkáját dicséri és bizonyítja faragásbeli tudásának fejlődését is. Ugyanakkor példát kaptam arra, hogy az egyes alkatrészek hogyan módosulnak az egyes emberek kézügyessége és szépérzéke szerint. Külön ki kell emelnem, hogy a jármok díszítésében milyen nagymértékben törekedtek a különbözőségekre egyéni elképzelések tükröztetésére. Az összegyűjtött járom anyagot három szempont szerint csoportosíthatjuk: 1. A szerkezeti felépítés és fejlődés szerint. 2. A járomfők formai kivitele szerint. 3. A járomfők faragási módja, díszítése alapján. A szerkezeti felépítés szerint beszélhetünk ősi, vagy hagyományos típusokról. Itt a kettes járom alkatrészeiből: igafő, béfák, alfa és béfaszegek, esetleg vonóhorgokból épül fel az egyes iga. (1. sz. ábra) Igafőből és ágvillából kialakított béfákból és béfaszögekkel szerelt egyes járom. (2. sz. ábra) Igafőből, béfákból (egyenes és íves is lehet) egyenes csuklós szerkezettel működő járom. (3. sz. ábra) Igafőből, íves „S" alakúra kiképzett béfákból, „V" alakúra formált csuklórészből felépülő iga. (4. sz. ábra) Felszerszámozás szempontjából legnehezebb a régi formájú igák felrakása, mert az igafő béfa fészkeibe egyszerre kell bedugni a béfákat, majd egyenként rögzíteni a béfa rögzítő szegeket. A járom felhelyezése gyakorlatot kíván, vagy külön segítőt, aki majd amúgy is segíteni fog az állat vezetésekor. A csuklós igák egyik béfáját a méretre állítás után soha nem bontották meg. A másik béfának az igafejben vagy fejen lévő faszögét, vagy a csuklószögét, illetve csavarját bontották meg. így övszerűen - a tehén nyakára helyezve a járomfőt - szeggel vagy csavarral rögzítették a járom két szétjáró részét. Ezt a műveletet egy személy bármikor el tudta végezni. (5., 6. sz. ábra) 82