Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: „Született Sárváron, már elég régen ..." - A szülőföld Németh Mihály művészetében és írásaiban -

Sárvár „vizei" ugyancsak megmozgatták szobrászunk képzeletét. A vá­rost átszelő Gyöngyöst sellőtestű, formás lányalakban egykori szoborkertjé­be állította talapzatra. 1974-ben pedig kőbe faragta az egymáshoz simuló Rá­ba és Gyöngyös jelképét, az egymásnak forduló, összesimuló emberpárt. En­nek eszméjét már 1957-ben versbe foglalta: „/jött hozzánk a Rába I mátká­ját keresni I s ahol merített a Gyöngyös habjából I ott épült egy "vár vessző­ből, sárból /". 21 A mátkaságból fakadó frigy e szép szimbóluma nemcsak a folyók egyesülését példázza, a beteljesült szerelem szobrászi megfogalmazá­sának hiteles monumentuma is egyúttal. Anya-sorozata újabb darabjai közül a Sárvári Madonna címével sejteti, hogy az anyai szeretet bűvköréből kisza­kadni készülő, az eljövendő idők sejtelmeit kutató kisfiú alakjában saját vagy gyermekei sorsát sűrítette. Városa jelképét címert tartó, támaszkodó if­jú lány képében mintázta meg. A vendéget köszöntő-búcsúztató Savaria an­tik oszlopcsonkra támaszkodva emlékeztet a hajdani Pannónia dicső múltjá­ra. A római kultúra „szülőföldi" emléke a Németh-plasztikákon fel-felbukka­nó mécses, amelyet sűrűn vet ki a vasi föld. Az élet lángját jelképező világító szerszám a káldi, álló szobron, a kuporgó-térdelő változaton (Fiammá vitae) egyaránt kellő hangsúlyt kapott. A sitkei hősi emlékművön kibontott kendő­jű, fáradt parasztasszony kezében az örök világosságra emlékeztet, amely ­hitünk szerint - bevilágítja a hősök „útját". Történelmünk jeles alakjai közül elsősorban a város múltjában szerepet játszókat örökítette meg a szobrász. Érmet mintázott Káldi Györgyről. A ná­dori rangig emelkedő, humanistákat támogató Nádasy Tamásról érem mel­lett egészalakos kompozíciót készített, pallosra támaszkodó lovagként ábrá­zolva a jeles főurat. Tinódi Lantos Sebestyén érmein jelent meg. Szent Ist­ván és László emlékének ugyancsak művekkel adózott, köztük érem, portré, alakos változat egyaránt látható. Ennyi talán elegendő Németh Mihály szobrászművész ragaszkodásának, a műveit átható szülőföld-szeretetnek bizonyítására. Tartalmas élete során ennél persze többet tett városa hírnevének növelésére. Példázódjunk balsor­sú szoborparkjának kétes históriájával? (Könyvében több írása foglalkozik az üggyel!) Prófétaságának sikerei és kudarcai tanulságos lapokat töltenek meg Vas megye kultúrhistóriájában. Takács Imre „pozitív szembehelyezke­désnek" nevezte magatartását, maga a „dünnyögő szobrász" titulust vállalta büszkén. Annak tudatában, hogy nem értették meg. Ezredvégünkről tekintve pályájára, igencsak csodálkozhatunk, ugyan miben látták némelyek anno a szokatlan formai megoldásokat műveiben? Az „otthon vagyok" illúziójától mégsem sikerült megfosztani. Egyik írá­sában olvastuk: „Ha kikerékpározok a város szélére és leülök egy horgász mellé, akit nem is ismerek, a nevemen szólít"*' 4 Van-e ennél nagyobb szülővárosi kitüntetés? 45

Next

/
Thumbnails
Contents