Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: „Született Sárváron, már elég régen ..." - A szülőföld Németh Mihály művészetében és írásaiban -

Sárvár „vizei" ugyancsak megmozgatták szobrászunk képzeletét. A várost átszelő Gyöngyöst sellőtestű, formás lányalakban egykori szoborkertjébe állította talapzatra. 1974-ben pedig kőbe faragta az egymáshoz simuló Rába és Gyöngyös jelképét, az egymásnak forduló, összesimuló emberpárt. Ennek eszméjét már 1957-ben versbe foglalta: „/jött hozzánk a Rába I mátkáját keresni I s ahol merített a Gyöngyös habjából I ott épült egy "vár vesszőből, sárból /".

21 A mátkaságból fakadó frigy e szép szimbóluma nemcsak a folyók egyesülését példázza, a beteljesült szerelem szobrászi megfogalmazásának hiteles monumentuma is egyúttal. Anya-sorozata újabb darabjai közül a Sárvári Madonna címével sejteti, hogy az anyai szeretet bűvköréből kiszakadni készülő, az eljövendő idők sejtelmeit kutató kisfiú alakjában saját vagy gyermekei sorsát sűrítette. Városa jelképét címert tartó, támaszkodó ifjú lány képében mintázta meg. A vendéget köszöntő-búcsúztató Savaria antik oszlopcsonkra támaszkodva emlékeztet a hajdani Pannónia dicső múltjára. A római kultúra „szülőföldi" emléke a Németh-plasztikákon fel-felbukkanó mécses, amelyet sűrűn vet ki a vasi föld. Az élet lángját jelképező világító szerszám a káldi, álló szobron, a kuporgó-térdelő változaton (Fiammá vitae) egyaránt kellő hangsúlyt kapott. A sitkei hősi emlékművön kibontott kendőjű, fáradt parasztasszony kezében az örök világosságra emlékeztet, amely hitünk szerint - bevilágítja a hősök „útját". Történelmünk jeles alakjai közül elsősorban a város múltjában szerepet játszókat örökítette meg a szobrász. Érmet mintázott Káldi Györgyről. A nádori rangig emelkedő, humanistákat támogató Nádasy Tamásról érem mellett egészalakos kompozíciót készített, pallosra támaszkodó lovagként ábrázolva a jeles főurat. Tinódi Lantos Sebestyén érmein jelent meg. Szent István és László emlékének ugyancsak művekkel adózott, köztük érem, portré, alakos változat egyaránt látható. Ennyi talán elegendő Németh Mihály szobrászművész ragaszkodásának, a műveit átható szülőföld-szeretetnek bizonyítására. Tartalmas élete során ennél persze többet tett városa hírnevének növelésére. Példázódjunk balsorsú szoborparkjának kétes históriájával? (Könyvében több írása foglalkozik az üggyel!) Prófétaságának sikerei és kudarcai tanulságos lapokat töltenek meg Vas megye kultúrhistóriájában. Takács Imre „pozitív szembehelyezkedésnek" nevezte magatartását, maga a „dünnyögő szobrász" titulust vállalta büszkén. Annak tudatában, hogy nem értették meg. Ezredvégünkről tekintve pályájára, igencsak csodálkozhatunk, ugyan miben látták némelyek anno a szokatlan formai megoldásokat műveiben? Az „otthon vagyok" illúziójától mégsem sikerült megfosztani. Egyik írásában olvastuk: „Ha kikerékpározok a város szélére és leülök egy horgász mellé, akit nem is ismerek, a nevemen szólít"*'

4 Van-e ennél nagyobb szülővárosi kitüntetés? 45