Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: „Született Sárváron, már elég régen ..." - A szülőföld Németh Mihály művészetében és írásaiban -

nyekkel teli kosár elhelyezkedéséhez a szükséges öblöt enyhén nyitott kerek térdek biztosítják (Dunántúl). A vonzóan domború kenyér zárt lábszárak oszloppárján nyugszik, a karok oldalról-felülről óvják, stabilizálják (Alföld). A Balaton halai mozgékonyságukra utaló pozitúrában helyezkednek el. A Mátra madárröptető mozdulata az Újkor című szobor tükörképének fogható fel. A „tájszimbólumokra" korai és a hazatérését követő korszakban további példák említhetők. A Kékestetőn elhelyezett Fekvő nő nem csupán a pihenés klasszikus helyzetét fogalmazta újra, a női test körvonalai, a drapéria geológiai rétegmetszetre emlékeztető hullámzása, a fej, a térdek, keblek domborulata, a testtájak közé mélyülő völgyek, medencék kedves középhegységünk távoli látványának egyetlen nézőpontból feltáruló képzetét kelti. Miután „felmérte" szobrászilag a nagyobb haza karakterjegyeit, a szívéhez közelebb álló dunántúli tájak felé fordult érdeklődése. Továbbra is fiatal lányok alakjával igyekezett mondandóját kifejezni. Kis kőszobrainak figuráit földhöz közelibb helyzetben, erőteljesen megnövelt talapzatra építette, azt a bevésett jelek, motívumok hordozójaként a mű szerves részévé avatta. A csupa hullámzás Balaton (1969) című munkájának kontúrja, a test egészét takaró drapéria mozgalmassága a talapzat kubusán finom remegéssé csendesül. A figura bal karját átvezeti a téglatest síklapjára s a stilizált hullámokba merülő kézfej csalogató öbölként tárul-nyílik a felé igyekvő halacska elé. A Bakony (1969) „képét" szeszélyesebbre, rusztikusabbra faragta. A test kiemelkedő és elnyúló formái merészebb játékot mutatnak. A Csillagnéző (1969) szemsugara a nyáresték vibráló égboltjára szegeződik. Alakjában az elvágyódást, a kozmosz titkait kutató ember kíváncsiságát fogalmazta meg. Szobrászunkat ezidőben nagyon földi-emberi dolgok is foglalkoztatták. Hazatért! Elhatározását később több változatban indokolta cikkeiben vagy riportalanyként. A város jubileuma alkalmából írt „dünnyögésében" ekképpen: „A régi házak, utcák hangulata, a városszéli erdők, Rába-part mind nagyon hiányoztak Budapesten. Idehaza frissen tudom tartani a gyermekkorom élményeit, felfedezéseit".

18 Egy könyvtári kiállításon - 1991-ben - előtárt ifjúkori rajzai, festményei alatt csupa, a hely szellemét, tárgyi valóját hordozó címeket olvashattunk (Tópart, Szülőház, Malom utca, Vár, Kertrészlet, Erdei út stb.), mintegy múltból merített igazolását makacs hűségének. Okkal -joggal vélhette hát visszatérőben, hogy „mindennapjaink valamennyi mozzanatában jelen kell lennie".

19 Mielőtt nagy „szülőföld-szimbólumainak" faragásához látott, jó gazdaként feltérképezte - énnek, reliefek formájában - emlékeit, a múlt reliktumait és a nem mindig előnyére változó városka „új arcát". Kézen fogta kor- és polgártársait s bejárta Sárvár minden zugát. Leletei topográfiai hitelességűek, bármely részletet választotta mintázás tárgyául. „... egyenként szedi le a hétköznapok közömbösségének fátyolát a tájak, épületek elöl s azok felragyognak előttünk új, szép. soha nem látott formájukban" - olvassuk egy érmeit méltató írásában.

20 42