Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - MŰHELY - Köbölkuti Katalin: A köz érdekében végzett önzetlen munka számbavétele. - Pethő Gyula köszöntése 65. születésnapja alkalmából -

pedagógus, aki gyermekkoromban a gondolkodás minőségét követelte meg, illetve azt, hogy egy-egy témával kapcsolatban minél többet ismerjünk meg. (A későbbiekben a középiskola, s az egyetem során számos kiváló szemé­lyiség hagyott nyomot gondolkodásomban.) Édesapám betegsége miatt - természetesen a tanulás mellett - mindenfé­le otthoni teendőbe besegítettem. Legjobban szerettem egyedül a mezőn ol­vasni, vagy tovább szőni gondolatban az általam olvasott történetek fonalát. Nagy bánatomra nyaranta nem működött az iskolai könyvtár. Olvasni szerető társaimmal együtt 1946, 1947 nyarán kis könyvtárra való könyvet hordtunk össze, szülőktől, rokonoktól. Mintegy' 40 darabos könyvtárat hoztunk így lét­re, a „könyvtáros" tisztét én töltöttem be, pontos nyilvántartást vezetve „ál­lományunkról". Szorgalmi időszakban az iskolai könyvtár lelkes használója voltam: klasszikus mesék, ifjúsági regények tallóztak olvasmányaim közé. Egy érdekességet említenék: szívesen olvastam történelmi legendákat, mondákat - így került kezembe ebből a könyvtárból a Niebelung-ének prózai változata is. Édesapám 1945-ben meghalt, az általános iskola befejezése után nem tanul­hattam tovább, egyedüli gyerekként folytatnom kellett otthon a gazdálkodást. De megmaradt benned a tanulás iránti igény. Hogyan jutottál el a pálya­választásig, milyen lehetőséged nyílott a továbbképzésre? 1952 őszén tudomásomra jutott, hogy népművelési (és részben könyvtárosi) iskola indul Szentendrén, amelyre jelentkeztem. Az ott töltött időszak is ifjú­korom meghatározó élményei közé tartozik. Lehetőségem nyílt színházba, ki­állításokra járni. A tanfolyamot elvégezve 1953-ban a szombathelyi megyei könyvtárban kezdtem el dolgozni. 1963-ig naponta ingáztam Meszlen és Szom­bathely között, a munka mellett folyamatosan tanultam, érettségiztem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-könyvtár szakán 1965-ben sze­reztem diplomát. A megyei könyvtárban a letéti ellátás felelőseként kezdtem el dolgozni - mint a hályogkovácsok. A megye könyvtárügyében a sokszor és so­kat emlegetett hőskorszak volt ez az idő: hétfőn reggel felültünk a vonatra, vit­tük magunkkal a kerékpárt, hétközben az egyes községekben aludtunk. A katonaidő letöltése után a feldolgozó osztályra kerültem, ennek a mun­kának a megismerése jó iskolának bizonyult a későbbiek során. Majd ismét a módszertani osztályon dolgoztam, Kuntár Lajos irányítása mellett. Később a szombathelyi járás könyvtárai tartoztak hozzám. 1967-től az olvasószolgálat tájékoztató könyvtárosa lettem, majd csoportvezető, 1973-tól osztályvezető, s 1979-től igazgatóhelyettesi beosztásban dolgoztam. Két évre elkerültem a könyvtárból, s végül 1990-ben politikai munkatársként menteni nyugdíjba. Tehát a könyvtári munka valamennyi területén dolgoztál, s talán igazam van abban, hogy az olvasószolgcdat állt legközelebb hozzád. Annál is in­kább, hisz történelemből szerzett ismereteidet is itt tudtad legjobban ka­matoztatni. Miért a történelem szakot választottad a könyvtár mellé? Gyermekkori olvasmányélményeimhez kell visszakanyarodni. A kezembe ke­rült millenniumi kiadványok, a magyar történelem verses feldolgozásai, Dezső 60

Next

/
Thumbnails
Contents