Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - MŰHELY - Heitler László: A geográfiától a képzőművészetig. - Beszélgetés Salamon Nándorral -

A honismerethez kaptál-e indítást otthon, iskolában, környezetedben? Szüleim, két falusi szegény, pusztán az erejükre, szorgalmukra szövetkeztek, amikor összekötötték sorsukat. Apám a törvényhatóság poros országútjait gondozta, javította. Anyám sokáig egyetlen értékünket, a varrógépet hajtotta. Könyvekkel, tudománnyal, honi és helyi történelemmel ugyan ki és mikor foglalkozott volna? A látástól vakulásig tartó szüntelen robot felfalta a hétköznapokat, az ünnepek nagy részét. Pedig értelmes, többre hivatott emberek voltak szüleim, nagyszüleim. Anyám amolyan tanítók kedvence, aki előolvasott, iskolai ünnepeken verseket szavalt, hatodik elemista koráig kiolvasta az iskolai meg a plébániai könyvtár egészét. Mindhiába! A szegénység köteléke csak az inasságig engedte el a hadiárvát ... És az iskola? Ott találkozhattál példával, útmutatással. Példaadó egyéniség nem akadt utamba sem az általános, sem a középiskolában, valamiben megragadó ember is csak három. A haza megismerésére buzdító földrajztanárunk volt az egyik. A másik bohókás, történelmet tanító kis emberke (amúgy evangélikus lelkész, tudtuk meg később), aki döbbenetes erővel, nagy átélő képességgel szavalta jobb pillanataiban Ady: A Fekete zongora című versét, Aprily Lajos: Az aranymosó balladáját. Érteni talán nem tudtuk, de mikor átszellemült arccal megszólalt, elnémult a különben vadóc egyedekből verbuválódott kamaszcsapat. Rajztanárom pedig 8.-os koromban - azt mondhatom - kifejezetten fölkarolt. Nácsa Antal volt a neve, hová lett ... ? Középiskolába - tanítóképzőbe - mentél. Pedagógiai gimnáziumnak emlegették akkor 1949-50 táján, aztán visszatért a régi elnevezés. Tejipari meg építőipari technikum is szóba került továbbtanulásom útját latolgatva, de a matek nem volt erősségem. Vonzott viszont a földrajz, sőt megragadott, szerettem. A Föld meghódítása című könyvet, melyet most is leemelhetek a polcomról, 1953-ban a Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen földrajzban elért kitűnő szereplésemért kaptam. így szinte természetesnek mondható, hogy bár Békéssy Leó festőművész győri szabadiskolájába eljártam a pedagógiai főiskola rajz felvételijére készülve, valójában a földrajzra koncentráltam. A Szegedi Pedagógiai Főiskola földrajz-rajz szakára jelentkeztem ugyanis, föl is vettek. A tanítóképzős éveimhez még valamit: a földrajzon túl az irodalom érdekelt még erősen, az olvasás-mánia. 1952-től 1956-ig naplót is vezettem, megörökítve benne a nyári munkán Sztálinvárosban diákként átélt élményeimet. Verseltem is. Simon Lajos költő is diáktársam volt, ő újságíró lett ötvenhatban, a Hazánk című lapot készítették Bertalan Lajossal. Szeged, az Alföld új környezet volt számodra a jórészt már ismert Dunántúl után. Földrajztanári pályára készülve kötelező része volt tanulásod35