Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

embert, az orvosokon kívül mások is megnézték, látogatták, és pótolni igyekeztek neki azt a vigaszt, melyet távol lakó vérrokonitól és jó szüleitől nem nyerhetett. Megnéztem őt többször én is, - és (Isten ne vegye panasz néven) az ápolónőnek mindannyiszor nyújtottam egy kis ajándékot. Ott feküdt ez a szenvedő, hetekig, magánkívül, szótalanul, csak néha ébredve és kevés percekig feleszmélve. Nagy aggódással féltettük is a Cellen minduntalan átvonuló osztrák katonaságtól, név szerint Dondorf seregétől. Nem kerülte el figyelmöket ez a beteg, sokan bementek hozzá, és megnézték, de soha sem bántották. Már az orvosok sem bíztak életéhez, midőn rajta a halálos nyavalya megfordult, betegünk kezdett mind-mind világosabban eszmélkedni, - evett, szólott a bétérőkhez, ráismert a körüle lévőkre, és gyógyulásnak indult szerencsésen. De mire felkelhetett és kijárhatott, ebbe majdnem egy évnegyed bele került. Örömest ment volna hazájába, Bihar megyébe, Nagy Létára,™' de nem volt tanácsos mozdulnia, nehogy a németektől elfogattassék. Tehát csak várt és vesztegelt. Itt érte őt a fegyverlerakás, sőt itt az ősz is. Szívesen tápláltuk őt, és segítettük. Asztalosság volt kézmíve, tehát beállott egy műhelybe, hogy aztán vándorkönyvet kapván bátorsággal utazhasson. Itt őt nem árulta el a németeknek senki: mi a celli és dömölki népet elég dicséretesen jellemzi. Mégis aztán, mikor a honvédek kutatását igen szorosan fogták, tanácsoltuk neki, hogy menjen innét, és meneküljön. Számára útiköltséget is szedve, elbocsátottuk a becsületes derék ifjút, ki e vidéknek oly nagy részvétét magára vonta, O is hálaérzelmek között és könnyező szemekkel vett tőlünk búcsút. Neve: Szánthó József, helvét hitvallású. Szerencsétlen honvéd, hogy szép seregétől örökre el kellett maradnia, de szerencsés, hogy a fegyverlerakásnak kínjait szendén átaludta. Szerencsétlenek eránti részvétre a szívet nem kevéssé lágyította nálunk a cholera is mely Haynau megjelentével, - mint valami küldött farkas, - vidékünkön újból kiütött, és különösen Cell vidékén néhány fdiáimban, július és augusztus havak folytán leginkább, siralmas pusztítást tett. Volt olyan napom, hogy csak egy helységben, káplánommal együtt choleras halottat, ötöt késérünk temetőbe. E, mirigynek áldozatul estek számos családatyák, anyák; ennek lett áldozatja Vidos József*

7 is, augusztus első napjaiban. Némü örömhírképpenjött közben, távolból hallanunk, hogy a honba betört oroszok e mirigyben legyekként vesznek és hullanak. 22. § VIDOS JÓZSEF VÉGÓRÁI ÉS JELLEMZÉSE. [117-121. p.] Vidos József (Koltai) Kemenesi Mihálfán

58 közbirtokos; az 1825-1842 éveket huzamosan Vas megyének hivatalos szolgálatában töltötte mint jegyző és végre négy évig első alispán, - mely ranggal Vas megye, őelőtte evangelicus polgárt még soha nem tisztelt meg. 1842 után öt éveken át magánéletet folytatott, egész hévvel a mezőgazdasággal mulatkozván. Ama római Consul Fabricius példájára sokszor láttatott ő a néppel vegyest mezőkön járdalni, utcahosszanta ekék után menni, és kezében béres ostort suhogtatni. - Az 47