Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

szári] kfirályi] őrállomásokon kardaikkal kellett magukat keresztülvágni: melynek diadal és tanújelvényeiül többen két kardot is hoztak; fogolyképpen pedig két osztrák katonát cipeltek magukkal, kiknek egyikét megsebesítették, másikának füleit levágták. Utolsó ily összeütközésök Vas megyében Felső-Lövőnél

17 történt, mely alkalommal közülök ismét néhány pajtás elesett, és elmaradott. Nekik vezérül Vas megyén át, Szombathelyen Imre György

18 ügyvéd ajánlkozott. Cellben, a magyar kormánybiztos állomásán, mint már bátorságos helyen, megérkezésükkor láttunk e vitéz honfiakat, 120-ról hatvanra leolvadva. Rajtuk és lovaikon a kiállott úti sanyargásnak minden nyomdokai látszók voltak. Ifvánkovijcs

10 tehát e rendkívüli vendégeket a kinyugvás és ön összeszedés végett, - Izsák fára,

20 félreeső teljes biztonságú helységbe szállásoltatta. De ők célúkhoz siettek, innét Pápáig

2,1 kísértettek, a m[agya]r tábort felkeresték, megtalálták és belé vegyültek, kimondhatlan szívörömükre. 20. § DONDORF

22 HAD JÁRÁSA ÉS SZÉP EMLÉKE. OSZTRÁK KORMÁNYVISSZATÉR. [98-108. p.] Most következett volna Simony i.

2

* Ehhez is már közelített, midőn az út melletti árkokból két koldus alakú ember útját állotta, és őt feltartóztatta, neki valami nagy fontos dolgot jelentendő. DfondorfJ megállott, és tudván valamelyest magyarul is, az embereket kihallgatta. Ezek, tfudni] ifilik] az itteni evangélikus papnak M. M.-nak rosszakarói levén, őreá hazugon árulkodtak, miszerint az, a pápisták ellen prédikál, nem harangoztat stföbb] effféle]. Mellyel az emberek távozván, most Dfondorf] mérgesen léptetett be a nagy faluba, Simony

iba, -feledvén az elöljárókat hódolásra előbb kihívatni. Mindjárt 12 bakával a paplak előtt, melyet legelőszer ért útjában, frontot csináltatott, és a papot elébe kísértetni parancsolta. 0 maga, seregével s álgyuival a falunak közép terén, egy szentnek kőszobra előtt állapodván meg melyre sok rakétát tétetett fel rettentésül. A lelkész tanuló szobájában olvasgatott mit sem sejtve, midőn egy hadnagy hozzá belép, s a kérdésnek, vajon ő-e az evfangélikus] lelkész, igen

lésére parancsolja véle menni: „Kommen Sie zum Commendantem!"

2>í Ment, a mint házilag öltözve volt, sipka fejében. Mikor a két sorban felállított katonaság között átkísértetett, ily szókat hallott a katonák közül: „Nah! der wirds a Kriegen!"

2

* - Dfondorf] elébe jutva, a lelkész sipkáját hóna alatt tartva, kezeit összekulcsolva megállott. D[ondorf] kérdé: „Maga az evfangélikus] prédikátor?" - Prfédikátor] „Igenis, én vagyok!" DfondorfJ „Sprechen Sie auch deutsch?"

20 Prfédikátor] „Ja, Herr Commendant!"

27 - Dfondorf] „Sie sind angegeben, das Sie nieder die Catholischen predigen, si.

2S Közben az adjutáns

20 keblébe nyúlt, egy hosszú szabású papírt húzott ki; és rámutatott, hogy a feladottak között áll a prédikfátor] neve is, (pedig a prédfikátor] jól látta, hogy a papíron semmi sem volt írva). A lelkész mentette magát; és a vádnak ellene mondott; hivatkozván a lakosok tanúságára, de a kik rémültökben nagyobb részint a hegyekbe kibujdostak, és 43