Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Katona Attila: „A magyar bankjegyek iránt határozott utasítást nem adhatok" - A Kossuth-bankók sorsa Vas vármegyében 1849 első hónapjaiban -

Alfred Windisch-Grätz 1849. február 23-án, a budai főhadiszálláson kiadott proclamációja még mindig a döntésképtelenséget érzékeltette: „Azért előleg addig is míg a magyar bankjegyek iránt rendelkezés fog tétetni."

57 Ugyanakkor határozottan megtiltotta a Kossuthék által kiadott újabb pénzek elfogadását: „... már engedelem s jog nélkül kibocsátott bankjegyeken kívül, még 30 és 15 krajcáros jegyeket is adának ki, ... ezen egészen törvénytelen 30 és 15 krajcáros jegyeket érvény- s értéktelennek nyilvánítom, s elfogadásukat, mind a közpénztárakban, mind magány forgalomban ezennel eltiltom. "

58 A rendelet március 2-ai dátummal jelent meg Vas megyében, Zárka Sándor alispán aláírásával.

59 Az elkövetkezendő hónap aztán meghozta a radikális változást a pénzhasználat terén. A március 8-ai rendelvényében a herceg már határozottabb hangot ütött meg, s egyben magyarázatát is adta eddigi pénzügypolitikájának: „azon reménységben, miszerint a szerencsétlen lázadásnak vége gyorsabban bekövetkezend a törvénytelen magyar papírpénzt a folyamatból azonnal kizárni nem akartam, azonban kitűnt, hogy ez a lázadásnak fő segédeszköze. ... kénytelennek érzem magamat véghatározatilag kijelenteni, hogy a mai naptól kezdve a magyar 5 és 100 forintos jegyek semmiféle köz és országos pénztárakban el nem fogadtatnak. .."

m A tiltás most lett egyértelmű, de ez csak a közpénzforgalomra vonatkozott, a magánra nem! ígéretet tettek a katonai hatóságok arra, hogy az 1 és 2 forintosokat - melyek ércalappal is rendelkeznek

01 rövid időn belül átváltják osztrák bankjegyekre.

03 A március 17-ei hirdetményben a királyi biztos még csak arról szólt, hogy napokon belül megkezdődik a pénzcsere Sopronban közvetlenül ausztriai bankjegyekre, a körmendi és a dömölki sóházaknál Budára szóló utalványokra.

63 Egy héttel később már közölték a pontos időpontot: április másodika és hetedike között zajlik le az akció, méghozzá délelőtt 9-től 12-ig, illetve délután 2-től 5-ig. Az átváltási kötelezettséget nem kötötték lakóhelyhez, azaz mindenki ott válthatta be pénzét, ahol akarta, illetve tudta. A lényeg, csak a közzétett, rendkívül rövid időhatárok között lehetett ezt megtenni. Azt követően a pénzek érvénytelenné válnak. A kettő, vagy négyfelé „szakasztott" pénzek csak úgy fogadhatók el, ha egész bankjegyet képeznek.

6

* Ha a hanyag tisztviselő hibájából nem értesül eiTŐl a lakosság, ott szigorú büntetésre számíthatnak a szolgabírák.

65 Az igazi gondot az jelentette, hogy a közben beszedett adó jelentős része nagyobb címletű magyar papírpénzből állt. A felsőőri mezőváros elöljárói és közbirtokossága nevében Fülöp Márton jegyző azzal fordult az alispánhoz, hogy a hadiadó általuk már beszedett harmadik része Idmondottan betiltott magyar bankókat tartalmaz. Ezek, mint látható volt, a közpénztári forgalomban már nem szerepelhetnének, mégis elfogadták a köztartozások lerovására. Ez a tisztviselői kar cinkos együttműködése nélkül nem történhetett volna meg. Lehet, hogy ez a korabeli ellenállás egyik formája volt? Szolidaritás a magyar üggyel? Valószínűsíthető, igaz egyben könnyítettek anyagi nehézségeiken is. A 450 forinüryi summa - írta a felsőőri jegyző - egy százasból és 35