Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Katona Attila: „A magyar bankjegyek iránt határozott utasítást nem adhatok" - A Kossuth-bankók sorsa Vas vármegyében 1849 első hónapjaiban -

nemcsak azt jelentette, hogy az osztrák bankjegyek mellett a magyar is használtatott, hanem azt, hogy az utóbbinál szétválasztották a köz- és a magánpénzrendszert. Az előzőbe az 1 és 2 forintosok tartoztak, amit az adófizetésnél és a köztartozások lerovásánál elfogadtak, valamint a császári katonák és alkalmazottak fizetésénél - zsold, nyugdíjak, kegydíjak, stb. - is használtak. Ez a rendszer talán tartósabban is fennállhatott volna, hisz a katonasághoz került pénz a szolgáltatások áraként - esetleg nyngtatványok közbeiktatásával a megyei pénztárakon keresztül - visszakerült az adófizetőkhöz. Persze az átmeneti kényszerdöntés számtalan veszélyt is hordozott. (Pl: Kossnthék a bankóprés segítségével befolyásolni tudták a pénzforgalom nagyságát, erősítette volna a lakosság kapcsolatát a még meg nem szállt teriiletekkel, stb.). Az ötösöket és a százasokat nem tiltották be, de ugyanakkor nem is kötelezték a lakosságot annak használatára. A magánpénzforgalomban jelentős értékveszteséggel, de elfogadták. Szemmel láthatóan, nem egy esetben, a helyi hatóságok közreműködésével elfogadták a közpénztárakban az adóbeszedésnél is. A bécsi kabinet és Windisch-Grätz vitájának szomorú következménye lett Ludwig Weiden parancsa, amely minden teketória nélkül - követve a kormány irányvonalát - bejelentette, hogy egyetlen magyar pénz sem fogadható el az adófizetésnél. A megyében folyamatosan közzé tették az „Armee Bnlletin"-okat. A német nyelvű tábori jelentések Feldmarschall Ludwig Weiden Militär und Civil Gouverneur aláírással láttak napvilágot. A hír következtében felzúdult a megye lakossága és iyabb pénzügyi pánik robbant ki. Az alispán kétségbeesésében újfent a királyi biztoshoz fordult. „Nem hagyhatom említetlenül, hogy ezen rendelet által a magyar jegyek iránti bizalom megint igen vissza löketett, s hogy annak a társas életben naponta fenyegetőbb következtetései készülnek, yiltalam nagyságod megegyezésével kihirdetetvén, hogy magyar pénzjegyeink adóban elfogadtatnak csak rövid napok múlva vissza nyert a forradalom előtti élénkségét, s a levert szegény lakosság kezdett könnyebben lélekzeni, ha felsőbb helyen ezen utasításhoz ragaszkodnak mindezen eredmények vége lesz, sőt sokkal magasabb zavarnak, s bajoktól tarthatunk"*" A Kossuth-bankók értékvesztése mellé egy újabb szomorú hír társult, a bécsi kölcsönügylet kudarca. Nem sikeriilt a gróf Zichy Hermann, Ernuszt József és Hodászy József által elfogadott váltóra még 20.000 forintnyi osztrák pénzt sem szerezni.

47 Ráadásul a királyi biztos egy szerencsétlen mondata tragikns hatást gyakorolt az alispánra: ,/1 sarcz első felének lerovcisára (magyar) bankjegyek el nem fogadtatnak és hogy a másik felének megadására is kényszerítettünk."

118 - írta keserűen Zárka Sándor, mert úgy értelmezte az üzenetet, hogy hozzá kell látni a sarc második felének birodalmi pénzben történő behajtásához is. „Én mint emlittém mindent elkövettem, hogy az 50.000 Ft-ot kívcint minőségben előteremtsem, de ha ezt nem tehetném, úgy a másik 50.000 Ft-ot is, ha azt csakugyan meg kell fizetnünk német bankjegyekben kiállítani képes nem leszek."*

9 A január 16-án délután írt sürgönyét végső 82