Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Mayer László - Varga Nóra: Adatok az 1848. április 4-ei szombathelyi zsidóellenes megmozdulások történetéhez

tömlőéből írott levele, amelyben felszólította Tóth Józsefet, hogy a felelősséget hárítsák egy harmadik személyre, mondván: „én szenvedek ő hellette és sok hellett". Több tanti vallomása szerint a három perbe fogott nemzetőr részt vett a lázongás csillapításában is. Ugyancsak tanúk igazolták a nemzetőrtiszt Országi ártatlanságát és bűnösségét is. A gyanúsítottak egyaránt vétlennek vallották magukat. A törvényszék három főre szabott ki büntetést. Diósy Jánost katonavason töltendő, hetenként kétszer 1 óra kurta keresztvassal,*

9 kétnapi böjttel súlyosbított egyévi börtönre; Tóth Józsefet és Horváth Ferencet hetenként kétnapi böjttel, s egyszer egy órai kurta keresztvassal súlyosbított három hónapi börtönre ítélte. Stefanits Ferencet, Rácz Károlyt, Kirnbauer Györgyöt, Országi Józsefet és Grünwald Samut felmentették. Grünwald Samuról kiderült, hogy üzlettel nem is rendelkezett, a valóban boltos testvérével

50 pedig haragban volt. Vallomása szerint a zsidók teljes bizalmi bírája lévén, német és héber nyelvű feliraton figyelmeztette hitsorsosait, „hogy az ezüstpénznek mutatkozó szűke miatt senkise merészeljen bárminő ingerül szolgálható tettre vetemedni". Az okozott károk megtérítésére Diósy Jánost kötelezték. Az ítélet ellen a felperes és az alperesek egyaránt fellebbeztek. A királyi tábla 1848 nyarán több ízben foglalkozott az üg gyei.

51 A Pesten, 1848. július 21-én kelt ítéletlevél szerint „a szombathelyi zsidók ellen elkövetett rablás vétke miatt" Tóth József és Horváth Ferenc büntetését félévi rabságra emelték. A kártérítés fizetésének kötelezettségét kiterjesztették Tóth Józsefre, Horváth Ferencre és Kirnbauer Györgyre is. AMI A VALLOMÁSOKBÓL MÉG KIDERÜL A tárgyaláson a védőbeszéd az április 5-ei rendkívüli népgyűlés határozatainak szellemében fogalmazódott: ,^izonban mindezeknek lélektani rugója saját körülményeinkben rejlik, a világesemények magokkal ragadák a népet, s ki hibája az, hogy nálunk a népnevelés elhanyagolva, hogy a nép a szabadság tisztult eszméjével ismeretes, s annak élvezésére megérlesztve nem volt? Hazánk átalakulása rögtönzés műve, veszélyes kísérlet, melynek sikere nem magunk, hanem a sors kezében van. És ha ehhez hozzáadjuk a zsidófaj isolált és saját vérünktől mindig idegenül maradt jellemét, vallási és társadalmi különc szokásait, azon elvitathatatlan bűnöket, majdnem erkölcsi teljes alásüllyedtséget, melyre őtet talán épen az igazságtalan elnyomás kényszerűé, végre az 1840: 29. t[öiT>ény]c[ikk]

5z hatását a nép kényszerítetlen érzeményeire: akkor tisztán áll minden előttünk." Weisz József ügyvéd, nemzetőrtiszt konkrétabban fogalmazott: „... az ingerültség fő okának az állíttatott, hogy Steinberger Antal zsidó Kiskosnak földjeit kibérelvén minden 3/4 holdat 1 hold gyanánt 5 váltóforinttal drágábban adott haszonbérbe, és egyébként is a zsidók már nagyon elszaporodván, a városi lakosságot nagyon károsítják." Stefanits május 12-ei vallomásában elmondta, hogy a történteket „egy, már eleve titkosan kicsinált, szerencsétlen terv következményének, és általá9