Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Bódiné Beliznai Kinga: Horváth Boldizsár és a bírákra vonatkozó jogalkotás

A BÍRÓI HATALOM GYAKORLÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY TERVEZETÉNEK VITÁJA AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÉT HÁZÁBAN A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénytervezet tárgyalását 1869. április 20-án kezdte meg az országgyűlés. A javaslat előterjesztője Horváth Boldizsár volt, aki képviselőházi beszédében megfogalmazta a reform lényegét: „A parlamenti kormányrendszer kialakítását, beire/ormok útján, így fogta fel hivatását a kormány, így azon párt, melynek nézetét a kormány szerencsés képviselni; a mi programunk gyökeres átalakítás azon értelemben, hogy összes intézményeinket szigorú harmóniába hozzuk a parlamentáris kormányrendszerrel és a 19. század műveltségének követelményeivel."

5 Az ellenzék minden eszközt megragadott a törvényjavaslat tárgyalásának megakadályozására. Elsősorban a megyéket igyekezett megnyerni magának. Az ellenzék továbbra is az alkotmány védőbástyáinak tekintett megyék elsőbbrendűségét hirdette, az önkormányzati szervek jogkörének jelentős kiterjesztését követelte. Hallani sem akart a törvényhatósági tisztviselők igazságszolgáltatási feladatának megszüntetéséről és a bíróválasztási jog elvételéről. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a törvényjavaslat, mint az ország dekrétumaival és a koronázási esküvel ellenkező, nem emelkedhet törvényerőre. Nyáry Pál szerint a törvényjavaslat nem felelt meg az 1848-ban elfogadott elveknek sem, hiszen akkor kimondták, hogy a vármegyék jogai sérthetetlenek.

6 Az ellenzéki támadások ellenére a képviselőház 1869. július 9-én jelentős szótöbbséggel elfogadta a törvényjavaslatot, és átadta megvitatásra a főrendiháznak. A főrendiházban elhangzott miniszteri indoklást melegen méltatta a korabeli tudományos sajtó:„Horváth Boldizsár igazságügy-miniszternek hatásos beszédére ... általánosságban és részleteiben is elfogadták a főrendek a javaslatot.'"

7 Az igazságügy-miniszter a javaslatot jellemezve kiemelte, hogy e rövid terjedelmű, ám annál nagyobb horderejű tervezet az első lépés azon az úton, amely a jogélet teljes átalakulásához vezet. A reform célja egy új magyar jogrendszer kiépítése, amelynek középpontjában a társadalom minden egyes tagjának vagyoni és személyi biztonsága áll. A főrendiház egyetlen ülésen tárgyalta a törvényjavaslatot, és el is fogadta azt 1869. július 13-án. A szentesített törvényt két nappal később ki is hirdették az országgyűlés két házában. AZ 1869:4. TC. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869:4. te. az 1831. évi belga alkotmányban foglaltakhoz hasonlóan, Montesquieu elvei alapján megfogalmazta az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztását.

8 „Sem közigazgatási, sem bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak."

9 A törvényalkotók a bírói függetlenség garanciájaként rögzítették azt, hogy a bíró kizárólag a törvények, rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni, valamint azt, hogy a törvényi rendelkezések folytán fel30