Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. I. rész - Későbarokk-copf, romantikus, neogótikus és neoromán sírkövek -

ös parcellában is találunk hasonlókat, pl. Görög Vince (~tl909. március 4.) fehér - talán gránit - sírkövét. E formára a közelben még több példa van, de ezeknél az egész kő síkfelületű, csak a körvonal megegyező. Már szintén e századi az A/8-as parcella gyermeksírjai közül az egyik, mely ugyanezen formákat követi. A sírforma annyira népszerű maradt például Erdélyben, hogy egészen a közelmúltig készítették

18 és úgy néz ki, hogy egyes budapesti iparosok újraélesztésén fáradoznak: helyesen. Reméljük az itteni kőfaragóknál is újra divatba jön ez a régi, hangulatos forma! Most pedig evezzünk más vizekre. Talán rendhagyó, hogy néhány nagyon értékes és régi kő csak most kerül tárgyalásra, de ez a dolgozat szerkezetéből így adódott. A síremlékek mind másodlagos helyen, a központi kereszt körül elhelyezve találhatók. Többségük régebbi, egyedi darab, s igényes formálású. A legkorábbi az a - sajnos újabban sérült - homokkő tábla, mely egyértelműen copf stílusjegyeket hordoz. (2. ábra) A 19. század elejénél tehát újabb nem lehet. A kő mindkét oldala faragott, az írásfelület mellett lefutó sávok alul szögletes volutában - lényegében meanderszerű - végződnek, mely éppolyan jellegzetes e korra, mint az írásmező két oldalán alul csüngő gutták. Felül timpanon zárja a kompozíciót, de ezt kétoldalt sajátos háromszögű sávok egészítik ki, melyek láthatóan rusztikus kőfelületet utánoznak. Minderre került a ma sajnos törött, szintén rusztikus csonkagúla alapon álló kereszt, az Emberfiával. A mű a funerális szimbólumok egész tárháza. írása nehezen betűzhető, de a timpanonban homokórát látunk. A másik oldal timpanonja Isten szemét ábrázolja, míg a fő felületen egy csodálatosan - leginkább egyes románkori oszlopfőkre emlékeztetően - faragott cédrusfa, s alatta urna látható. Az urna-motívum ekkoriban rendkívül népszerű, még jelentősebb klasszicista szobrászaink is felhasználják néhány síremléküknél. Ugyanitt, de már az A/5-ös parcella oldalán áll a Horváth- Tempel (8. kép) sírkő, szintén romló, pusztuló állapotban, 1819-ből. A felső kő ráadásul az alapon kb. 15 cm-rel elmozdult, ami stabilitásának sem használ. Széles talapzaton áll a téglány alakú alsórész, melyen ma már nehezen kivehető - delfinen hátrafelé lovagló, kezeit az ég felé tartó puttó - dombormű sejthető. A megfejtés egyébként Módy Péter kőszobrász-restaurátor érdeme. A felső rész obeliszk-szerű, felül oldalt két kiugrással és az íves lezárás felett ma fejetlen madárral - talán sas - megkoronázott. A kő két oldalán füzér lóg le, mely itt újra szögletes volutát, a klasszicizáló késő barokk jellegzetes elemét kíséri. Az írás csak a felület alsó felét veszi igénybe, teteje egy feszület alapjaként szolgál, afféle kálváriaként, afféle sziklás dombként, ahol szélfújta ruhájú Mária siratja fiát. A feszület alatt álló nőalak kezében mintha az uralmat jelképező gömböt tartaná, bár sajnos az erős roncsolódások miatt az értelmezés bizonytalan. Ez a kivételesen szép ábrázolás talán metszetelőképekre mehet vissza. Az alul barokkos, berótt girlanddal díszített felirat szerint az 1813-ban elhunyt Carolus Florváth és neje Elisabetha Tempel nyugodott itt két gyermekével. Az utóbbi három személy alighanem járványban, gyors egymásutánban hunyt el 1816ban. Ennek a gyönyörű kőnek - ha restaurátor kezébe nem kerül - szó szerint meg vannak számlálva a napjai, már most is jóvátehetetlen károk érték. 76