Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - Kóta Péter: Adalékok Szily püspök és Szombathely mezőváros kapcsolatához

ték a küldötteket. Mivel azonban a főkancellár azt javasolta, hogy szerezzék meg a vármegye ajánlását, a kérvényt mégsem adták be az uralkodónak. A szükséges dokumentumokat átadták az ágensnek, hogy a beadvány fogalmazásában segítségére legyenek, majd a rendkívüli hideg miatt három napot elvesztegetve hazatértek. A második küldöttség június 26-án elindult és másnap meg is érkezett Bécsbe, ahol a vármegye támogatásával ellátott kérvényt átadta Nemes György ágensnek. A június 28-ára tervezett kihallgatást azonban július 3-ára halasztották. A közbeeső időt a küldöttek főrangú személyek „megudvarlására" használták ki, a magukkal vitt dokumenüimokat pedig a konzultációk tapasztalatai alapján „újra oly karba öntöttük, hogy azt, minden czikkelyeiben városunknak hasznára alkalmaztattuk", ekképpen hiteles másolatokat szereztek. Az audiencia napjára azonban gyászba borult a császári udvar; a négyéves Carolina hercegnő halála miatt, így csak 6-án léphettek a király elé. A kihallgatandók torlódása miatt csak röviden mondhatták el beszédüket, és az uralkodó kérdésére: „De jó leszen 'e?" Azt válaszolták, hogy csak a királyi haszonvételeket, cenzust és dézsmát kell megváltanmk, egyébként ügyük privilegiált állapotban lévén. A király „el mosolodván" a kérvény átvételekor anynyit mondott, hogy (döntése) attól függ, vajon meg tudják-e magukat váltani. A küldöttek szerint ,,a' város abban fog módot találni." Ezután jó reménységgel bocsátották el őket, azzal a „könnyű észrevétellel", hogy ha pénzük lesz, szándékukat könnyen elérhetik.*

5 Ami könnyű észrevételnek tűnt, az döntő súllyal esett latba a későbbiekben. Németh ágens július 12-én Bécsből még biztató kilátásokról ír, de a Helytartótanácsban a klérus képviselői által kirobbantott heves vitában arról volt szó, hogy megváltásként mennyi tőkét kell a felszabadítandó városnak felmutatnia.*

6 Október 26-án kimutatást készítettek a város mozgósítható vagyonáról, ami összességében 156.955 Ft-ot tett ki. Mivel általában kétszázezer forintnál kisebb tőke esetén a kormányszékek nem támogattak ilyen kérést, az ügy reménytelennek látszott. A Helytartótanács, minthogy véleménye szerint a város fekvése főleg Kőszeg túlságos közelsége miatt nem olyan előnyös, mint ahogyan a városatyák látták, a mesterek száma pedig elégtelen, a szabad királyi város igazgatásával járó költségeket aligha tudja viselni, azért a kérelmet nem támogatta.*

7 Nyilvánvaló tehát, hogy amint a felszabadiilási kísérletnek nem a püspök önkényeskedése volt a közvetlen kiváltó oka, úgy a kudarcért sem a földesúr ellenkezése, hanem a feltételek hiánya okolható. Szombathely ekkor még nem érett meg a szabad királyi városi rangra. Jóllehet a történetírás a mezőváros antifeudális harcának főképpen a Szily idején folyt szakaszát mutatta be, meg kell állapítanunk, hogy az ő ideje valójában a nyugalmasabbak közé számítható a város hosszú történetében. A 18. században a földesurak némelyike attól sem riadt vissza, hogy testi fenyítékkel torolja meg polgárainak engedetlenséget. Az egri püspök 1745ben, amikor polgárai Bécsbe juttatták sérelmeiket, megbotoztatta a város 29