Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - Kóta Péter: Adalékok Szily püspök és Szombathely mezőváros kapcsolatához

Eleinte még a tervek a régi vártemplom meghagyásával, sőt a palota épületével összhangba hozásával számoltak. Szily nemcsak további építkezései során, de a vár területének felparcellázásakor is az árok külső határvonalát vette alapul. Sok vitára adott okot ez a tény a kortársak, de a művészettörténészek körében is. Lehetséges, hogy célja a lehető legjobb helyidhasználás volt, de elképzelhető, sőt valószínűsíthető, hogy építészeti szempontok is közrejátszottak döntéseiben.

17 Tudniillik a szeminárium homlokvonala, amely párhuzamos a palotáéval, nem a volt várárok vonalát követi, hanem a vármegyeházához igazodik. A palotának ez elé a vonal elé helyezése a térnek esztétikailag előnyére vált. Valószínűleg Szily építészeti elgondolásait tükrözi a székesegyház elhelyezésének korábbi terve. A templom a város két terének: a polgárság és az egyház központjának összekötője, közös centruma lett volna. Eljátszhatunk a gondolattal, vajon milyen képet mutatott volna a mai Berzsenyi tér, illetve a Fő tér ebben az elrendezésben. (1. a térképvázlatot) Ha ez a terv valósult volna meg, akkor a régi vár is megmaradhatott volna; a kertészeti tervek arra utalnak, hogy ez a lehetőség is felmerült. Meglehet, telekspekuláció akadályozta meg ezt a tervet, de valószímíbb, hogy az építészeti szempont volt döntő. Az új elhelyezésnek viszont útjában állt a belső vár omladozó épülete. Ennek lebontását tulajdonképpen senki nem sérelmezte, viszont a régi vártemplomét annál inkább. A polgárok nem bíztak abban, hog}'- sikerül a nagyszabású tervet megvalósítani: „valamint bizontalan az, hogy Eő nagysága ezen új templom föl éppéttésit végig érié vagy sem, úgy az sem bizonyos, hogy successora

18 azt fogja e' continuálni

1<J és így félhető ne talántán se új, se ó plébánia templom ne maradjon.."*

0 A püspök nem is válaszolt erre a kérésre - természetszerűleg nem adhatott garanciát esetleges halála utáni folytatásra - csupán szóban erősítette meg elhatározását.

21 Itt egy komoly kérdésben, valódi kockázatot vállalva kellett döntenie. A régi templom (és a vár) anyagának beépítése is motiválhatta ebben, mint látjuk, a gigantikus építkezés téglaszükséglete minden mértéket meghalad.

22 A polgárok másik kívánságát, hogy ne kényszerüljenek „a város végére levő Pp. franciscánusoknak templomában (melyis az égisz népnek be' fogadására eligtelen) terhes alkalmatossággal járni", inkább csak ürügynek tekintette. Néhány évvel korábban még a vártemplom kicsinységére történő hivatkozással kérték a városiak, hogy a ferencesek templomát is látogathassák.

23 A székesegyház felépítése aztán végleges megoldást adott a kérdésre: befogadóképessége nagyobb volt, mint a város akkori teljes lakossága! A mezővárosi polgárságnak a földesúrral folytatott küzdelme a középkor óta meg-megújuló konfliktusokban zajlott. A legélesebb ellentétek a 16. és a 18. században alakultak ki. A harc célját a városiak számára régi privilégiumaik megerősítése, alkalmasint gyarapítása jelentette. A polgárságnak saját földesura ellen az uralkodóhoz kellett fordulnia segítségért. A király kezét viszont megkötötte a rendek ellenállása, azért nem egykönnyen engedett a mezővárosi követeléseknek. A polgárok igyekeztek kihasználni a politikailag kedvező helyzeteket. 24