Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Tilcsik György: Egy csizmadiamester karrierje a reformkori Szombathelyen

hivatali ranglétrát 1885-ben főjegyzővé, 1894. február 24-én második alpolgármesterré, 1896. november 25-én polgármesterré, majd 1897. október 25én Budapest főpolgármesterévé választottak, és e tisztséget 1906. május 12éig viselte. 1898-tól a főrendi ház örökös tagjává, 1910-ben pedig országgyűlési képviselővé választották. 1915. március 12-én, Budapesten halt meg.

ia;i Legfiatalabb testvérük, Emília színésznő lett, aki rendkívül fiatalon, már 17 éves korában a Nemzeti Színház tagja lett. A századfordulón Jászai Mari mellett a legnevesebb drámai művésznőként tartottak számon, aki számos nagysikerű színpadi alakítás mellett szerepelt az 1901-ben forgatott első magyar filmben is. Férje, Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója volt, majd annak halála után Párdány Oszkárhoz ment nőül. Márkus Emília 1949. december 24-én, Budapesten hunyt el.

m EPILÓGUS Amikor Horváth Boldizsár temetésén a Kerepesi úti temetőben 1898. október 30-án, vasárnap délután 3 órakor összesereglettek a gyászolók, többek között megjelent Szilágyi Dezső a képviselőház elnöke, Erdély Sándor igazságügyminiszter, a Vas megyéből Budapestre származott Széli Kálmán, továbbá Széli Ignác, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára és Szabó Miklós, a Magyar Királyi Kúria elnöke is. A budapesti jogászvilág színe-java mellett ott volt Vas megye és Szombathely város küldöttsége is, élükön Reiszig Ede főispánnal és Károlyi Antal alispánnal, valamint Ehen Gyula polgármesterrel. A rokonság soraiban hasonlóan illusztris személyiségek jelentek meg, hiszen a sír mellett ott állt Budapest főpolgármestere, a képviselőház alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az Országos Képtár igazgatója, az Országos Iparművészeti Múzeum igazgatója, a Budapesti Királyi Tábla tanácselnöke, valamint a kor egyik legnevesebb és legünnepeltebb színésznője.

185 Vajon gondolt-e a közülük bárki is az egykor „... ifjú csizmadia mester, musai, T[ekintetesj N[emes] Sopron vármegyei születés[ű], 22 esztendős, Írástudó, pápista, nőtlen..."

126 fiatalemberre, aid Szombathely mezőváros tanácsa 1816. március 16-ai ülésén miután lefizette az ilyenkor szokásos ún. polgártaksát a szokott formulare szerint a purgerségre meghiteztetett ...**

127

? Aligha. Nyilván mindannyian az egykori igazságügyminisztert gyászolták, de talán valamelyik közeli családtag, ha csak egy pillanatig is, de megemlékezett az elhunyt apjáról, Budapest főpolgármesterének vagy a kor egyik legjobb és legnevesebb színésznőjének nagyapjáról, arról az 1810-es évek közepén Szombathelyre települt fiatal csizmadiamesterről, aki házassága révén hamarosan viszonylag kedvező gazdasági feltételek közé kerül, és aki eredeti szakmáját fokozatosan feladva, jól alkalmazkodott az adott idő és hely által kínált lehetőségekhez, miközben pedig még egy figyelemreméltóan gyors közhivatali pályát befutva, csaknem Szombathely város bírája lett. Felkészültsége, ügyessége és rátermettsége révén olyan új foglalkozást talált, 16