Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)
2. szám - ADATTÁR - Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkos rend megtelepedése Vasváron. II. rész - Források és következtetések -
Ugyancsak Vasvárhoz köthető annak a két szombathelyi származású domonkos szerzetesnek a pályakezdése, akiket a 13-14. század fordulójáról ismerünk. 40 Benedictus Sabariensis nevét Párizsban és Bolognában készült és egy admonti kódexben fennmaradt egyetemi jegyzeteiből ismerjük,* 1 Jacobus Sabariensis emlékét pedig egy vatikáni kódex őrizte meg, amelyben egykor Martinus Opaviensis (ti278) művét másolta. 42 * Mi olvasható ki az iijabb fonásokból a vasvári kolostor 13. századi történetére vonatkozólag? Az 1270. évi oklevél arra utal, hogy a megelőző években folyhatott még valamiféle építkezés a kolostor körül, András mester ezt segíthette nagyobb pénzadománnyal (birtokadományra még ekkor sem gondolhatunk), az 1273 körüli sármási szőlőadománynak pedig bizonyára az volt a célja, hogy a kolostor ellátását segítse. Ezek az okleveles adatok egyúttal figyelmeztetnek a magyar városfejlődés visszásságára is: a domonkos rend városi szerzetesrend. Magyarországon azonban a legtöbb helyen maga a város nem tudja eltartani őket. Vasvár esete is ezt szemlélteti, a rend első támogatója a király, aztán rögtön utána nemesi családok lépnek fel adományozóként (ez a sor a 14. században folytatódik: Kocsid Sándonal majd Gersei Margittal). A vasvári polgárok alamizsnája a környékbeli nemesek adományaival kiegészülve is csak ana volt elegendő, hogy a kolostort úgy-ahogy fenntartsák, bővítésre, átépítésére, díszítésére nem futotta belőle, lényegében ennek a viszonylagos szegénységnek köszönhetjük, hogy Vasvár kolostor napjainkig oly sokat megőrzött eredeti, 13. századi fonnájából. A szerzetesekre vonatkozó adatok viszont azt jelzik, hogy a domonkosok mégiscsak jól választották ki kolostomk helyét, a várossá alakuló hospestelepülés társadalmában ugyanis megvolt a fogékonyság a domonkos eszmeiség iránt, Vasvár és a hasonló fejlődési pályát befutó települések - köztük igazolhatóan Szombathely is - tudták biztosítani a rend utánpótlását. Enől a hospestársadalomról, elsősorban annak intellektuális rétegéről tovább színesíthető a kép az egyéb egyházi és világi írástudókra vonatkozó adatokkal. Hogy csak a legismertebb személyeket említsük: Vilmár vasvári bíró leszármazottai között ismertek világi és egyházi írástudók egyaránt, 43 s a másik nagy koldulórend, a ferencesek egyik jelentős tagja, Vasvári Vid, a későbbi nyitrai püspök (1335-1347) is ebből a közegből került ki. 44 Ez a viszonylag színesnek mondható kép talán némileg káipótol bennünket azért, hogy a domonkosok vasvári tevékenységének lényegéről - a prédikálásról, azaz az igehirdetésről - tulajdonképpen nem tudunk semmit. JEGYZETEK Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. 1. köt., 1001-1270. Szerk. Szentpétery Imre. Bp. 1923. 311. p. 1004. sz. Iványi Béla: A középkori Vasvár. Vasvár, 1992. 34. p. 47