Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - Kalocsai Péter: Az államilag szervezett közhasználatú autóközlekedés kezdetei Vas megyében 1949 és 1957 között

A Vasmegye 1950 januárjában arról tudósított, hogy a TEFU N. V. leszállította fuvarozási díjait. „A szállíttatóknak ezentúl nem kell fizetniük hat, illetve három százalék illetéket a fuvardíjak után, sem a fuvarokmány kiállítási díját." 50 %-kal mérsékelték ugyanazon fuvarozó részére a visszafelé történő szállítás díját.

38 1950 februárjától a szállítási díjat „fuvardíjcsekkel" is ki lehetett egyenlíteni.

39 A gépkocsi megrendelésénél a vállalat 120 Ft biztosítékot követelhetett. Ha a rendelést a teljesítési időpont előtt 24 órával visszavonták, a vállalat a legcsekélyebb fuvardíj 50 %-t, a gépkocsi rendelkezésre bocsátása \itán történő visszalépéskor a tényleges költségeket, de legalább a legkisebb szállítási díjat számolhatta fel.

40 A feketefuvar elleni védekezésül „a hasznos teherrel közlekedő tehergépkocsikra a menetlevél-kényszert" vezettek be.

41 Kormányzati intézkedés a magánfuvarozóknak is kötelezővé tette a TEFU-menetokmány használatát.

42 1950 augusztusában a TEFU, a MÁV, a BELSPED és a Posta megállapodott a közúti helyközi árufuvarozás szabályozásában. Eszerint a TEFU kötelezettséget vállalt arra, hogy darabárugyűjtést és fuvarozást, valamint 150 km-es távolságon felül kocsirakományú küldemények szállítását nem vállalja. 150 Ion felett csali gyorsan romló árut szállíthattak, ha a fuvarozás nem a vasúttal párhuzamos útvonalon történt. 1950. október 15-től minden tehergépkocsit üzemben tartó közület és állami vállalat köteles volt a helyi teherautófuvarozási vállalatnak bejelenteni a 24 km távolságot meghaladó teherszállítást. Az így beérkező jelentéseket a budapesti főmenetirányításhoz juttatták el, ily módon próbálták az ellentétes irányú fuvarokat és az üresjáratokat kiküszöbölni.

44 A vállalat nagy intenzitással fejlődött ki országszerte. Az egész országra kiterjedő hálózattal rendelkező, de egyetlen vállalati egységet képező TEFU alig egy éves működése után áttekinthetetlenné vált, s az egy helyről igazgatott szakszolgálat adminisztrációs központja nagy létszámú szervvé duzzadt. Szükségessé vált a decentralizálás. 1950 júniusa és 1951 áprilisa között egy, vagy két megye önálló teherfuvarozási vállalatot alapított. A vállalatok élén a Teherautófuvarozási Központ (Budapest V. kerület Tükör utca 3.) állt, amely felügyeleti jogot gyakorolt a 13 vidéki és 5 budapesti cég fölött.

45 Vas megye a már említett sűrű vasúthálózatból adódóan kisebb fuvarigénnyel, s ezáltal kevesebb tehergépjárművel rendelkezett, emiatt a Győri Teherautófuvarozási Vállalathoz (Győr, Újlaki utca 2.) csatolták 1950. július l-jével. E vállalat Szombathelyen és Sopronban rendelkezett főnökséggel, képviseleteinek száma pedig 11 volt. Vas megyében Körmenden, Sárváron, Vasváron és Szentgotthárdon működött képviselet. A Vas megyei járműpark ekkor már 20 tehergépkocsiból állt. 46 Ebben az időszakban nagyon sokféle fuvart teljesített a szombathelyi egység, például tej-, baromfi- és terménybegyűjtést, Vas megye jugoszláv határa mentén (Dávidháza, Ritkaháza) épülő betonbunkerekhez építőanyag-szállítást stb.

47 A pártállam a rendszer ellenségeinek tartottakat kényszerlakhelyre száműzte. Ma is szörnyű emlék az egykori TEFU-s tehergépkocsi-vezetőknek, hogy az AVH megrendeléseire ezen fuvarokat is teljesíteniük kellett.

48 9