Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 5. A vasi népnyelv egykori „kutatói"

A csöngei Lévai Lászlónak (17??-189?) még annyira sem volt célja a dialektusok feltárása, mint Zakálnak. Ő csupán az általa ismert és a „kisebb sorsú lakosok között divatban lévő régi törzsökös magyar szavakat" kívánta magyarázatokkal együtt közreadni a kor vezető folyóiratában, a Tudományos Gyűjteményben. Adattárának bevezetőjéből hagyományőrző nyelvszemlélet olvasható ki. Ügy vélte, hogy a nép körében élő kifejezések feljegyzésével, kiadásával a nyelvbeli újítások egy részére nem lenne szükség. Az ország más vidékein élő írástudókat is hasonló szógyűjtemények beküldésére buzdította. Lévai adatai rendkívül vegyesek, esetlegesek. Számos olyan kifejezés akad közöttük, amely nem is tájszó. Két évvel később - második gyűjteményének előszavában - még határozottabban kelt ki a nyelvújítók vétségei ellen. Gyűjtésének legfőbb céljaként most is a túlzó neológia elleni fellépést említi: „a* vigyázatlan szógyártókat, a' magyar nyelv rombolásától elzárjam, 's egyszer'smind vélek elhitessem, hogy nyelvünk még sem ollyan szűk, mint a' minőnek ők hiszik 's hirdetik".

10 Lévai szójegyzékéről és a nyelvújítással kapcsolatos véleményéről a Vas megyei származású Kunoss Endre írt szigorú bírálatot. Bár elismerte a csöngei adatközlő jószándékát, de nem hagyta szó nélkül, „hogy rosszat jót, épet, férgeset, magyart, nem magyart, minden megkülönböztetés nélkül akart törzsökös szavak gyanánt a' töbség nyakába tolni." Lévai esetleges követőinek nagyobb szorgalmat, alaposabb nyelvtudományi ismereteket és „mélyebben ható elmét" kívánt.

11 Kunoss Endre megalapozott kritikáját később nem vette figyelembe a Magyar Tájszótar szerkesztője. A „Kemenes-aUyi" adatok válogatás nélkül kerültek be az akadémiai kiadványba; így Plánder Ferenc (Göcsej) és Zakál György (Őrség) mellett főképp Lévai kifejezései adtak képet a nyugat-dunántúli tájnyelvről. A Lukácsházáról származó Horváth József (1794-1849) természettudósként, az Akadémia vidéki rendes tagjaként élénken érdeklődött a nyelv állapota iránt. A Magyar Tájszótárban a Vas vármegyei kifejezések beküldőjeként említik. Emellett későbbi lakóhelyéről, Hont megyéből is számos tájszót közölt. A Magyar Tájszótár vasi adatközlőjeként további három akadémiai tag is szerepel. Horváth Józsefhez hasonlóan ők sem voltak nyelvészek a szó szoros értelmében, de számos nyelvészeti - nyelvtörténeti, lexikográfiái, stilisztikai stb. - munkában közreműködtek. Közülük egyedül Sztrokay Antal (1780-1850) volt vasi származású. Talán gyermekkori emlékei alapján, illetve későbbi látogatásai során jegyezte fel - nem túl jelentős mennyiségű - nyelvjárási adatait. Döbrentei Gábor (1786-1851), a Tudós Társaság titoknoka több alkalommal is megfordult Vas megyében. Itt élő édesapja mellett többek kö69