Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Székelyné Török Tünde: Szép szavak kincstárnoka

MERKLIN TÍMEA: SZÉP SZAVAK KINCSTÁRNOKA A kötet fedelén törpék, vízilányok, öreganyók, aprómanók és tündérek között középen Gazdag Erzsi arcképe - mintha ez a Mesebolt az ő életének titkait rejtegetné. A kitáruló ajtó azonban szabad utat enged minden kíváncsiskodó számára, aki be akar pillantani életének mesés-hétköznapi zugaiba. A hátlapon a kinyíló dobozban csupa jelentéktelen tárgy - tollak, ceruzák, egy radír, egy szemüveg, a háttérben fényképek, iratok mégis különös hangsúlyt kapnak: immár egy múzeum kiállítási darabjai. Merklin Tímea könyve egyetlen kategóriába sem sorolható. Nem nevezhető irodalmi életrajznak, sem monográfiának, hiszen a teljes életmű tanulmányozása helyett Gazdag Erzsi életének kizárólag azok a részletei érdeklik, melyek segítik megfejteni, miért választotta a gyermekek és a rangos irodalmárok figyelme, szeretete által kísért, mégis mindvégig magányos utat. Az elemzés egészen a gyermekkorig nyúlik vissza: a társtalanság és a szegénység, ugyanakkor a mesék varázslatos világának kettőssége születésének pillanatától meghatározó volt. Nem véletlen, hogy a kötet gazdag dokumentum- és fényképanyagának első darabja éppen a nagymama arcképe; az ő sárvári otthona az a világ, amely az irodalmi pálya felé terelgette, amely versei forrásául szolgálhatott. Miért lett Gazdag Erzsi gyermekversíró? A kérdésre talán az első verseskötet, az Üvegcsengő fogadtatása adhat választ. A Pável Ágoston szerkesztette, részben felnőtt-, részben gyermekverseket tartalmazó könyv révén ismerkedett meg Weöres Sándorral és Kodály Zoltánnal, akiknek érdeklődését inkább az utóbbiak keltették fel. Meglepő paradoxona Merklin Tímea könyvének, hogy ő ennek ellenére a fekiőttverseknek szán főszerepet - alkalmasabbak a női lélek rejtelmeinek megfejtésére? -, s párhuzamba állítja a csaknem 50 évvel később, 1987-ben megjelent Az utolsó szó jogán című kötettel. „... legelső könyve mellé téve kiderül, mi volt az, amiről hallgatott, miről beszélt az utolsó szó jogán." (7. p.) - vagyis valószínűnek tűnik a könyv írójának feltételezése, hogy ezeknek a verseknek a legnagyobb része nem életének utolsó éveiben született, hanem folyamatosan, évtizedeken keresztül írta és őrizgette őket. De valójában többről van-e szó bennük, mint a „nőies fájdalmak" kibeszéléséről, a „hiánnyal küszködés" megfogalmazásáról? A „titoktenger" (idézetek Merklin Tímeától) felfedése, vagy a gyermekversekben is meglévő világ direktebb formában? Mintha Weöres Sándor 1939-ben a Nyugat hasábjain megjelent kritikája változatlanul érvényes lenne: „A gyermekverseket egységbe fűzi a közös hangulat; a felnőtt-versek sokféle árnyalatuak." „Kár, hogy ... érzelgössé válik. Nem mindegyik 89