Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Koszorús Ödön: Vas megye rejtett kincsei. -Ácsbárdok -

KOSZORÚS ÖDÖIV VAS MEGYE REJTETT KINCSEI - ÁCSBÁRDOK A véletlen úgy hozta, hogy az 1967-es esztendőben egy-két szuronyt fedeztem fel környezetemben, és ez felélesztette gyermekkori emlékeimet és szeretetemet a szúró-vágó fegyverek iránt. A katonai eszközök gyűjtése közben megkapta figyelmemet a régi harci eszközökre emlékeztető szekerce, amelynek pengéje érdekes félköríves és pontozott formákból álló díszítményt tartalmazott. Az első indítást adó darabot máig sem sikerült megszereznem, de a vágy, hogy hasonló darabokat találjak és megszerezzek, nem csillapult, és a szerencse is mellém szegődött. Régi pincék gazdáival beszélgetve - „rosszért jót" cserélve - sikerült egyre több darabot megismerni, egyre több típust felfedezni. Ismereteim gyarapítására és eligazodás végett az egyélű famegmunkáló eszközökkel, különböző fával dolgozó mesterségekkel kellett megismerkednem. Végül, és nem utolsó sorban nagyon jó volt, hogy kezembe került Temesváry Ferenc: A váci Vak Bottyán Múzeum fegyvergyűjteménye. Vác, 1984. című munkája, melyben 84 db famegmunkáló eszközt mutat be. Ez a munka döbbentett rá, hogy milyen sok eszközt kell összegyűjteni és rendszerezni, hogy képet alkothassunk hazánk kovácsmestereinek munkásságáról, tudásáról és művészetéről. A negyven darabot számláló vágóeszköz gyűjteményem túlnyomó része 19. századi kovácsmunka. Típusait teküitve ácsbárdok, szekercék, bognár balták, favágó fejszék, kisbalták, szalu kapák. Készítésüket tekintve összehajtásos „hicceléses" módszerrel készültek, amit egyértelműen bizonyít a köpűk belső oldalán rendszerint megtalálható barázda vagy hosszabb repedés. Ezek a barázdák, repedések a rossz összeolvadást, vagy a hosszas használatot, megerőltetést tanúsítják. Öt ácsbárdot mutatok be, melyekkel a vasi kovácsok díszítő művészetét szeretném jellemezni. A díszítő technika lényege, hogy az elkészült vágóeszközt megtüzesítve a mester jegyeit beüssék az izzó vasba, a nyak tájára, ezzel is erősítve a hiccelés összeolvadását, az összeolvadó lemezrészek kristályszerkezetének egybekapcsolódását. A művelet a mester különlegesen megformált nyeles beütő szerszámával történt, ami vagy jelképet vagy monogramot tartalmazott. 79