Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Melega Miklós: „Szombathely igazi modern város" - Bodányi Ödön munkásságának értékelése egykor és ma -

rásokban nem találhatók meg. Ami nagyon hiányolható, s a témával foglalkozó mai kutatók munkáját alaposan megnehezíti, az a közművesített utcák felsorolásának elmaradása. A csatornahálózatról és vízvezetékről készült térképek pedig annyira kicsinyek, hogy nehezen használhatók. Az utcák burkolatáról egyáltalán nem is közölt ilyet. A vízvezetékről szóló fejezetben Bodányi említést sem tett az 1908-as tífuszjárványról, s arról, hogy emiatt vált szükségessé a vízművek átalakítása. Ez a szemérmes elhallgatás emberileg érthető - különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Bodányi valószínűleg nem hitt abban, hogy valóban a vízvezeték volt a baj okozója —, de eljárása a történeti hűség szempontjából nem helyeselhető, mert félrevezető lehet azok számára, akik csak Bodányi könyvét ismerik. A kötet nyolcadik fejezetét a Vasvármegyei Elektromos Művek bemutatásának szentelte. Könyve címével ellentétben itt nem csak Szombathelyre koncentrált, a villamos művek egészét és az ikervári vízműveket is bemutatta, némileg indokolatlan részletességgel. A műszaki adatokkal zsúfolt szöveg olvasása nem hozzáértők számára fárasztó lehet. A vízerőmű létesítésének történetét tervezője, Bánó László tájékoztatása alapján vázolta fel. Az elektromos művek műszaki leírásához forrásmunkaként láthatóan Dalmady Ödön „Az ikervári villamos művek" című 1900-ban megjelent könyvét használta, s csak az ennek megjelenése után eltelt évek fejlesztéseiről, beruházásahói, üzleti eredményeiről közölt új adatokat. A szövegbe ágyazott tervrajzokat viszont Bodányi publikálta először. A városi vezetékhálózat térképét nem mellékelte, ez hiányérzetet kelt A továbbiakban a kötet Szombathely híresebb - részben ma már nem létező - köz- és magánépületeit mutatja be. Eredeti tervrajzok és fényképek szolgálnak bőséges illusztrációul. Az olvasmányosabb stílusú „körsétán" a szerző kalauzolásával járhatjuk be a város utcáit, sok érdekességet megtudva egyes épületek tervezőiről, az építkezések körülményeiről. Eközben Bodányi magáról is elárul egy-két információt. Megjegyzéseiből kiélezhető például, hogy a modem építészeti irányzatnak számító „vad secessio"-t nem kedvelte. A kötetben helyet kaptak a nagyobb szombathelyi iparvállalatok is, melyekről értékes történeti és statisztikai adatokat hozott. Ezek bemutatására azért vállalkozott Bodányi, mert bár az ipari üzemek nem kommunális intézmények voltak, a kortársak fontos szerepet tulajdonítottak azoknak a város fejlődése szempontjából. Az 1911. évi július 11-i előadásának konklúziójában így vélekedett erről a főmérnök: „... műszaki hányban, s főleg ipari téren mindama feltételek megvannak, a melyek a további erőteljes fejlődést biztosítják". Az ipari üzemek között felsorolt légszeszgyárról szóló részt - a vállalat város életében betöltött szerepét és jelentőségét figyelembe véve - célszerűbb lett volna a közműveket bemutató fejezeteknél és nagyobb részletességgel tárgyalni. A Szépítő Egyesület tevékenységét ismertető utolsó fejezet nem illik a könyv végére, jobb lett volna azt a könyv bevezető részéhez csatolni. 86