Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Gyurácz József: A hagyományos kovácsszakma élete és elmúlása Bük nagyközségben

SOKAT DOLGOZOTT A KOVÁCS, DE MIBŐL ÉS HOGYAN ÉLT? Ez nem volt egyszerű! Munkájáért pengőt vagy forintot ritkán látott. A gazdák általában évente csak egyszer fizettekl Kivéve az alkalmi munkáltatók, a Szapáry grófék, s 1-2 módosabb gazda. Naponta egy palatáblára írta fel a műhelyben az elvégzett napi munkát. Ezt este, vacsora után egy vastag füzetbe vezette át a gazda nevét jelző oldalra. Itt már a munkadíjat is megnevezte. Innen írta ki minden év első hónapjában a számlát, amelyen a munka megnevezése, időpontja, ára szerepelt. (A számla írásában később mi, gyerekek is segédkeztünk.) Ezt a számlát vitte el Édesapám vasárnaponként a gazdákhoz. Izgalmas időszak volt. Általában összejött annyi pénz, hogy a szükséges, sürgős anyagbevásárláson kívül (kovácsszén, patkolóvas, csavarok stb.) még l-l ruhadarabra, cipővásárlásra stb. is futotta. Minden gazda számíthatott ilyen időtájt a kovács látogatására, mégis előfordult nem egy esetben, hogy nem tudta fizetni. Ilyenkor be kellett látni, hogy várni kell, csak ígéretet kapott. Akadt olyan nagygazda is, hogy hiába volt a remény, az udvarias kérés! A másik bevételi forrás nem pénz volt, hanem gabona, legtöbbször búza. Ezt pedig az ekevas élesítéséért fizették. Szintén egy évben egyszer! Ezt általában februárban, márciusban gyűjtötte be Édesapám. Hétvégeken elindult 1-2 zsákkal, talicskával és egy mérővel. A mérő egy kettéosztott faedény. Nagyobbik felébe kb. 20-25 kg búza fért, a kisebbikbe 15-20 kg. A nagyobb gazdák a nagyobbik felét adták tele, néha kétszer is, a kisebb gazdák a kisebbik részét töltötték tele. Apám kb. 20-25 gazdának dolgozott. így több mázsa búza is összejött. Ennek nagy részét felliasználtuk, kisebb részét eladtuk. (Nyáron, ősz elején viszont előfordult, hogy 4 fillér hiánya miatt kölcsönt kellett kérni!) A kb. 300 négyszögölnyi kertből és a 3 katasztrális hold szántóföld bérleti díjától tarthattuk a tyúkokat, libákat és általában két disznót hizlalásra. A háromgyermekes család és a nehéz szakma megkívánta a napi normális táplálkozást. Ez meg is volt. Megtartottuk a húsos és tésztás napokat. A családban nem volt divat az ételekben válogatni. Édesapám kedvencei a húsos ételek voltak, és szívesen mellékelte pl. a lekváros tésztát, mákos tésztát. Olyan nem fordult elő, hogy a család valamelyik tagja részére külön főzés történt volna. Erre jó Édesanyámnak ideje sem lett volna. Az egyházi ünnepeket, de a nemzeti ünnepeket is mindig megtartotta a család. A család szellemiségéből eredt, hogy Apám testvére piarista tanár lett, Bátyám pedig világi pap. (Mindkettőjük neve: dr. Gyurácz Ferenc). Édesapám vasárnap délelőtt a templomba, délután rendszerűit a vendéglőbe járt el, de sötétedés előtt mindig hazajött. Ott inkább a vele közelebbi viszonyban lévő gazdákkal beszélgetett, esetleg kártyázott. 71