Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

mák, illetve negatív élmények okozta frusztráció agresszivitást válthat ki, s előítéletes személyiségeknél ez csoportokkal szembeni előítéletben, illetve agresszivitásban nyilvánulhat meg. Különösen egyszerű az előítéletes általánosítás megtétele, ha a frusztráló élmény köthető valamilyen módon egy bizonyos csoporthoz. Istóczynak az üggyel kapcsolatos különböző megjegyzéseiben két fontos tényezőt lehet elkülöníteni. Egyrészt konkrét események felidézése helyett nagyon szívesen tesz homályos megjegyzéseket a „zsidó kagal" összeesküvésére; őt tönkre akartak tenni, beleakaszkodtak, egy komplott (összeesküvés) áldozatául volt kiszemelve stb. Feltűnő ez az információszegénység főleg azért, mert ha itt valóban valamiféle összeesküvésről lett volna szó, az kiváló alkalmat jelenthetett volna a zsidóság „bűneinek" konkrét, és mindenki számára érthető bemutatására. Elgondolkoztató, hogy Istóczy mégsem tesz így. A másik összetevője a baltavári ügyet taglaló szövegeinek annak bizonygatása, hogy bár ellenfelei megkérdőjelezték képességeit, ő valójában kiváló jogász volt. „Pockot vettek rajtam, vilipendáltak [alábecsültek] azok, akiknek kezeügyébe került az én jogi slamasztikám" — írja. De tévedtek: ő „nem valami tökkelütött ember". „Azt azonban nem tudták, hogy én azonkívül, hogy okleveles köz- és váltóügyvéd vagyok, már akkor doctor juris is voltam", bizonygatja. Árulkodó egy mondata, amely ennyire konkrét formában pamfletjének második kiadásában szerepel csali. „Emlékiratféléit" ugyanis három hónap különbséggel kétszer is kiadta, s a második kiadás csak egészen apró változtatásokat tartalmaz az elsőhöz képest. Idézetünk is ezek közé tartozik: „Az »én zsidaim« által a maguk érdekkörébe így vagy úgy belevont jogász- s egyéb hazámfiai azt hitték, hogy én afféle széllelbélelt parlagi gentry-jogász vagyok, a ki így amúgy »kivégezvén« a jogot, beválasztatta magát összeköttetései révén a vármegyére s most mint bíró, bakot lőtt" - az első kiadásban, kevésbé konkrét kifejezéssel, „lődözi a bakokat" szerepel. " A megjegyzés azért nagyon fontos, mert ahogyan azt láttuk, valóban ez történt. Ha Istóczy nem hibázik az árverési jegyzőkönyv kitöltésével, nem lettek volna formai okok, amelyek alapján az árverés megsemmisíthető. Tudhatóan senki sem feszegette az események után Istóczy felelősségét az ügyben, esetleges szerepéről, vagy általa elkövetett hibáról nem esik szó. Valami mégis arra késztette, hogy 1906-ban bizonyítsa önmaga előtt saját hozzáértését, hangoztassa mártíromságát. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy Istóczy lelkiismerete nem volt teljesen tiszta az ügyben. Az előzőhöz hasonló, szintén árulkodó megjegyzés részéről, amikor így ír: „Mások talán belebolondultak volna a dologba vagy fejbe lőtték volna magukat az én helyemben". Kísérteties 60