Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

re, akkor is csalt, ha álnév használata nélkül „Martonfalvi Sándor részére" árverezett. így már csak az nehezen érthető, hogy akkor miért nem ezzel indokolta a bíróság a döntését. MI TÖRTÉNHETETT VALÓJÁBAN - EGY LEHETSÉGES VÁLTOZAT A csalás bűntettének a definíciója a következőképpen hangzott: „A csalás tényálladéka azáltal teljesül, hogy a csaló a csalatottat tévedésbe viszi, azért, hogy abból ő a csaló, vagy egy harmadik hasznot húzzon, amaz pedig tényleg jogsérelmet szenvedjen." Martonfalvi két módon vihette tévedésbe Istóczyt. Ha volt meghatalmazása, akkor csak azzal, ha álnevet használt, ez azonban a fenti érvek miatt valószínűtlen, és értelmetlen is. Viszont ha nem volt, a már említettek alapján csalásnak minősülhet az apja részére történő árverezés is. Azonban az, hogy Martonfalvi Lajos hasznot húzott volna a feltételezett csalással, az már nehezen belátható. Pont emiatt kényszerült rá a szombathelyi bíróság, hogy minden ellenkező jellel szemben bizonygassa, hogy Martonfalvit a „nyerészkedési vágy" vitte rá cselekedetére. Az ügy megítélését nehézzé teszi egy jellegzetes kettősség. Formailag lehet, hogy Martonfalviék eljárására rá lehetett húzni a csalás kategóriáját. Viszont, ami a maradéktalan bizonyítást mindenképpen lehetetlenné teszi, az az, hogy Istóczy hibát követett el az eljárás során, sőt könnyen lehet, hogy mindjárt kettőt is. Valószínű, hogy az egész affér elkerülhető lett volna, ha Istóczy eljárása kellően szabályszerű. Legvalószműbbnek az a változat látszik, hogy Martonfalvi Lajos apja meghatalmazásával ment el árverezni. Ott azonban a meghatalmazást nem kérték el, sőt az árverési jegyzőkönyvet sem írta alá. Ezzel megteremtődött a visszatáncolás lehetősége. Valamilyen okból (például a licitálás során az uradalom ára túlzottan felkúszott) az árverés megsemmisítetése látszott jobb megoldásnak. Ezt a felfogást támasztja alá egy újságcikk is. Néhány évvel az ügy lezajlása után a Martonfalvi család szerepelt a budapesti sajtóban, ugyanis a csalásért elítélt Martonfalvi Lajos testvére, Izidor rablógyilkosság áldozata lett, s a gyilkosság különleges kegyetlensége miatt nagy nyilvánosságot kapott. Ennek kapcsán a Pesti Napló kitért arra is, hogy a családot már régóta szerencsétlenség üldözi, S röviden ismertette a baltavári ügy menetét. A cikkíró határozottan azt állítja, hogy „az öreg Mattersdorfer" az árat túl magasnak találta, és ezért állította azt, hogy nem bízta meg a fiát a vétellel. Egyszóval valószínűnek látszik, hogy Martonfalviék nem követtek el törvénybeütközőt, egyszerűen kihasználták az Istóczy hanyagsága eredményeként létrejött helyzetet, és „ügyeskedtek". Miután a formai hiba egyértelműen létezett, nem tűnt jelentősnek a megsemmisítési ok pontos artikulálása, hi57