Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Varga József: Vratár Jóska, a Lendva-hegyi betyár

Vendel úr éppen bezárni készült a kocsmát. Már jóval elmúlt éjfél. Itt az ideje, hogy nyugodni térjen. Búcsú volt Petesházán, így már kora hajnaltól kezdve talpon volt. Sok vendéget kellett kiszolgálnia. Úgy fogyott a sör meg a bor, mintha a sivatagban lettek volna a szomjas emberek. A ház apraja-nagyja dolgozott. Még a tízéves kis Józsika is ott forgolódott a sank mögött. Segített, apjának, akinek a testére ragadt az izzadtságtól nedves ruha. Ügy csillogott a homloka is, mintha a reggeli harmat szállt volna rá. De a szemei is csillogtak. A jó megfigyelő észrevehette volna, hogy gondolatai a mai nap jövedelmén járnak akkor, amikor egy kis lélegzetnyi időhöz jutott. A két nagyobbik fia sürgött az asztalok között. Alig győzték kiszolgálni az egyre tóduló vendégeket. A lányai viszont a konyhában segítettek anyjuknak. Debrecenit meg cigánypecsenyét készítettek a sok éhes szájnak. A kocsmárosné maga sem értette, hogy mi történt ma az emberekkel. Ügy ettek és annyit, hogy alig győztek sütni meg főzni. - Vendel! — szólt be a kocsmaajtón férjének. — Mi van? - Ha így megy, hamarosan üres lesz a spájz. - Van még a kamrában két füzér kolbász. - De a húsból is alig van valami. - Küldd át Dezsőt gyorsan Szerdahelyre a Verancsicshoz. Nála biztosan van tartalék. Hozzon még debrecenit is. Mondja meg a mesternek, hogy majd elszámolunk - mondta, de már rohant is a pult mögé kiszolgálni. - Jó, megpróbálom elintézni - szólt az asszony, bár ezt már a férje nem hallotta. Az asszony szólt a legidősebb fiának, hogy rögtön kapjon biciklire, és hozza az árut. Éjfélre elfogyott minden élelem. Talán még az egereknek sem jutott volna morzsa. - Ej, ha minden ünnepnap így menne az üzlet! - sóhajtott boldogan Vendel úr. - De jó lenne! Akkor megtudnám venni Lendván a Vukán-kocsmát. Ott még nagyobb haszonra tudnék szert tenni. De hát a Mátyásmonda szerint is csak egyszer volt Budán kutyavásár. Kilépett a csendes éjszakába. Csillagok nem ragyogtak az égen, de a levegő enyhe volt és kellemes. Megnyugtató. A hold vékony sarlója is alig látszott az égbolton. A Mura felől lanyha szellő fújdogált. Ez jól esett az izzadt testének. - No, akkor gyerünk, tegyük el magunkat holnapra! - gondolta vagy mondta is talán. Aztán behajtotta a vendéglő külső deszkaajtajának a bal szárnyát, majd a jobbat akarta, de abban a pillanatban érezte, hogy valamilyen tárgyat nyomnak a hátába, éppen a szíve táján. Meglepődött, de ... - Egy szót se, ha kedves az élete. Menjen be előttem a kocsmába, és hajtsa lejjebb a petróleumlámpa lángját. Ne próbáljon meg eUenállni, mert rögtön lepuffantom. Ha csöndben lesz, nem történik semmi baja.