Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Varga József: Vratár Jóska, a Lendva-hegyi betyár

ADATTÁR VARGA JÓZSEF VRATÁR JÓSKA, A LENDVA-HEGYI BETYÁR Szüleink, de nagyszüleink biztosan emlékeznek még rá, hogy az 1920-as években vidékünkön is garázdálkodott Vratár Jóska rablóbetyár bandája. Bár az is igaz, hogy ő nem volt olyan híres és ismert, mint a Bakony ren­getegének rettegett Sobri Jóskája vagy a Szeged környéki híres Rózsa Sándor, illetőleg a Mátra vidékét fosztogató Vidrócki vagy az Alföld is­mert Bogár Imréje, de itt élt a Muravidéken, Lendva környékén, és ban­dájával kirabolta, félelemben tartotta a szorgalmasan dolgozó, Mura menti embereket: parasztokat, kereskedőket, utasokat és másokat. Hogy nem kitalált személyről, illetőleg személyekről írom e történe­teket, azt a Muravidék című hetilap 1929-ben megjelent egyik számának hirdetése is alátámasztja, amely arról tudósítja a tisztelt olvasókat és a murántúli polgárokat, hogy az alsólendvai csendőrségnek sikerült végre kézre kerítenie Vratár Jóska rablóbanda-vezért, amikor menekülés köz­ben lelőtték a Hármasmalom és Petesháza közötti mezőségben. A Vratár Jóska és bandája által elkövetett lopások, betörések és más garázdálkodások, amelyeket a Lendva környéki falvakban követtek el, hitelesek, csak a sértettek nevét és a községek nevét változtattam meg. A göntérházi Szomi Péter egész éjjel nyugtalanul aludt, azaz jóformán semmit sem aludt. Többször is fölébredt. Maga sem tudta, mi a baja. Ál­matlanul forgolódott az ágyon. Fölkelt. Megigazította a szalmával és tö­rekkel kitömött bödücöt, de ez sem segített. Egyszer túl keménynek ta­lálta a fekhelyet, akkor párnát rakatott rá a feleségével, majd meg puhá­nak érezte, és félre dobta a tollal bélelt párnát. - Mi van kenddel, Péter? - kérdezte a felesége. - Nem tudom. Nem tudok aludni. - Pedig alig múlt el éjfél. Az előbb ütötte a falióra a tizenkettőt — mondta az asszony. - Ugye megmondtam az este, hogy ne egyen annyi füstölt szalonnát. - Sokat jár a szád, Rozi - mondta mérgesen az ember. - Jócskán öntözte a smarnicával is - folytatta amaz. - Maga sohase fo­gad szót az embernek. Telhetetlen, mint a mesebeli sárkány gyomra ­27

Next

/
Thumbnails
Contents